HTML

IndaFotó képek

Olvasók

Amikor Ady Endre megszületett, nem tűnt túlságosan életképes csecsemőnek: kicsi volt, nem sírt fel és nem is lett rögtön rózsaszín. Mivel András nap volt, gyorsan elnevezték minden mindegy alapon Andrásnak. Csakhogy a csecsemő mégis túlélt. A szülők pedig kicsit kétségbeestek: nem maradhat András. Az András név a századfordulón (és előtte, amikor Ady született) paraszti név volt. Parasztot és a buta csendőrt hívták Andrásnak, Bandinak. A vagyontalan kisnemesi, de nemesi származására nagyon is büszke Ady-család számára mi sem tűnhetett szörnyűbbnek, mint parasztosnak látszani. Így változott a kisbaba neve az András nemesi variációjára, Endrére. Az Ady Endre név megváltoztathatatlan, kultikusan védett egységként él a fejünkben.

Ma furcsának tűnik, hogy az András ne lenne rendes név. Azt azonban váltig állítja a legtöbb ember, hogy már pedig a Dzsennifer meg a Kevin, az nem az. Pedig ugyanaz a mozgatórugója a két megbélyegzésnek, csak más korban: a Dzsennifer az alacsony státuszú, neadjisten cigány emberek között népszerű, és a tőlük való elhatárolódás jele, hogy nem nevezzük így a gyerekeinket, sőt megbélyegezzük a nevet. A rosszul hangzik meg a magyartalan kifogásokra jó példa az alábbi idézet a Vackorból. De anélkül is nyilvánvaló, hogy ezek kevéssé egzakt, meglehetősen elmosódó és történetileg változó kategóriák. Hiszen mennyivel magyarosabb mondjuk a Lili, és mennyivel hangzik jobban a Koppány? Mennyivel volt magyarosabb a német Suzanne, a mai erdélyi magyarok közt legnépszerűbb Zsuzsanna név eredetije? A nevek legtöbbje, ha utánanézünk az etimológiai vagy névszótárban, német, latin, héber eredetű. A magyarosság és a jóhangzás sokkal inkább megszokás és divat függvénye, melyet a társadalmi hovatartozás nagyon erősen befolyásol. De ha Pozsonyi Dzsennifer néven lenne híres író a gyerekem, akkor húsz év múlva a lehető legtermészetesebben ejtenék ki a nevét a Zárórában komoly irodalmárok.

A Vackor az első bében című alapvetésben egy fejezet szól arról, hogy Maros Donka elárulja Vackornak, ő valójában Szilvia. De nem szereti, hogy ilyen különleges neve van, inkább lenne  Kata, Márta, vagy valami ilyen egyszerű, szépen csengő. Vackor is inkább Pisti volna. Pedig ugye mindenkinek a tökéletesen evidens és jól hangzó nevek ezek, ahogy a Domonkos Matyi, a Zachár Zsófi és a Vas Pista is, és nem gondoljuk, hogy unalmasak vagy gyerekesek lennének.

Mint ahogy senkinek eszébe nem jut, hogy ezen a néven: Szilágyi Lenke, ne lehetne komoly, esetleg nagy ember valaki, hiszen ez a név összeforrt viselőjével és a kortárs művész fotográfia fogalmával. Nehéz lenne azt gondolni, hogy szokatlan, kirívó, esetleg használhatatlanul gyerekes a neve Máté Olgának, Monori Lilinek, Mosonyi Alíznak, Lotte Lenyanak, Weiner Jankának, Jókai Móricnak, Bruno Bettelheimnek vagy Klebelsberg Kunónak. (Aki megtalálja a kakukktojást, az kap egy okospontot).

A névválasztásban az a jó, hogy amint megszületik a gyerek és tényleg úgy hívják, onnantól összeforr a nevével és minden furcsaság többnyire eltűnik. Ugyan hányszor hallottam a Leára is, hogy Micsoda? és ilyenkor a kérdező arcára van írva, hogy ez is egy név? Hát normálisak ezek a szülők? Miér nem Bea akkormár? Vagy valami normális (magyar) név. Ugyanakkor valószínűleg nem merült fel bennük ez a kérdés, amikor hetedik táján azt hallották, hogy Margit-legendák, lejegyezte Ráskay Lea. Nyilván a zsidó ismerősökben kevésbé merül fel ez a kérdés, mert a Lea-Ráhel történet számukra sokkal inkább bevett, az alapműveltség része, mint másoknak, akik számára a Biblia (és az Ótestamentum) vagy ismeretlen, vagy a magyar órákról homályosan ismert. Először a szülés közben (!) találkoztam ezzel a hozzáállással, az ügyeletes szülész volt ilyen paraszt.

Ahogy Jakab bácsi mondja Vackoréknak: "Nem a név teszi az embert, hanem az, hogy micsinál. Több lehet az utcaseprő, mint egy koronás király. Királynál több mindenképpen, mert munkája dönti el, minden embernek a sorsát, nem a név, amit visel."

Címkék: névadás

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://leababa.blog.hu/api/trackback/id/tr73640642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Paramami 2008.08.30. 19:06:57

Kinek mi ugrik be - én ugyan nem rendelkezem zsidó gyökerekkel, de Ószövetségben (is) azért valamennyire otthon vagyok, arról nem is beszélve, hogy nemrég olvastam Thomas Manntól a József és testvéreit, ami eleve eléggé kimerítően elemzi a Ráhel-Lea történetet. Megmondom őszintén, hogy nekem a Lea név nagyon tetszik, de én is először furcsának találtam, hogy Leát Leának neveztétek, pont azért, mert a számomra legmeghatározóbb történetben Lea ugye az elutasított, nem kívánt asszony volt.

Rám eléggé hatnak ezek a dolgok, a nagymamám pl. Eszter volt, ami szerintem gyönyörű név, az egyik kedvencem, nem elhanyagolhatóan a Bibliai gyökerei miatt, de neki annyira boldogtalan élete volt, hogy valahogy babonából nem akartam volna a gyerekemnek hasonló nevet adni (nomen est omen alapon valahol). Ugyanilyen okból húzódott ki a Zsófia is a listából - ő meg a párom nagymamája, aki szintén masszívan boldogtalan sorsú ember...

Így nálunk a Blanka és a Barnabás részben olyan okból is választódott ki, mert személyesen nem volt hozzájuk fűződő negatív élmény, nálunk szempont volt, hogy ne egy teljesen új név legyen (és most nem csak a Dzsenniferre gondolok, de nekem pl. nagyon tetszik a Bodza, erre aztán nem lehetne mondani, hogy kisebbségi vagy bármilyen asszociációkat kelt, és ezért finnyáskodnék vele, de valahogy nem szeretnék kiszúrni a gyerekkel, hogy mindenhol csodálkozzanak, ha bemutatkozik), és persze a vezetéknévhez is passzoljon (ami cs-re végződik, tehát cs-vel, sz-szel, zs-vel kezdődő keresztnevek nem annyira szerencsések hozzá). Csak halkan jegyezem meg, hogy Blankánál Teleki Blanka miatt nagyon rezgett a léc, mert ugyan méltán híres női előd, én valahogy mégis nyugodtabb sorsot kívánnék a lányomnak. Barnabásnál meg egy Barna nevű ismerősöm miatt volt nagy egy ideig a tanakodás, aztán megkértem a családot, hogy bárhogy becézhetik, csak Barnának nem (amit anyukám persze következetesen "elfelejt"). Persze tuti ziher, hogy fogják még épp elegen így hívni, de addigra talán már nem fog annyira számítani. Ja, szempont volt még, hogy ne legyen minden második gyereknek ilyen neve (Anna, Bence) - sajnos úgy tűnik, trendelőrejelzőnek kéne mennem, mert mindkét név a kigondolása és a gyermek megszületése közötti időben drasztikus népszerűségi emelkedést mutatott - és Barnus még nincs is kint!...

Az előző posthoz: nekem az Alíz nagyon tetszik a Pozsonyival (különösen, mert én is szerettem volna egy Lizát, csak a férjem szerint az "nem normális" név, tehát nálam ki lett húzva), a második nálam az Emma, ami nekem talán a legjobban tetszik, de én nem szeretek top favorit neveket adni a gyerekeknek, és most hirtelen nagyon menő lett az Emma (egyébként az én listámon Blanka idején rajta volt, de apuka azt meg azzal vétózta meg, hogy az nagyon angol név...). De a Pozsonyival nekem az Alíz hangzik a legjobban. Ja, és félre ne érts: szerintem Leához nagyon illik a Lea, és jó, hogy így hívják, most már inkább rá asszociálok, mint a bibliai Leára - talán mert előtte tényleg nem is ismertem Leát.

hanna 2008.08.30. 21:08:28

Igen, van ez a babona vonal. Ezen mi jót röhögtünk egyszer, mert a zsidó hagyomány szerint ne adj olyan nevet a gyereknek, amelynek még él a viselője, lehetőleg olyat adj, amelynek viselője boldog sorsú volt, de már elhunyt. A néphagyomány szerint ne adj olyan nevet a gyereknek, amelynek viselője balsorsos ember volt.
Amikor még Lea esetében a fiúnevek is terítéken voltak, akkor ebből kisakkoztuk, hogy egyetlen férfinév felel meg a hm,hm viharos múlt század következményeként ezeknek a feltételeknek, méghozzá az üknagyapám, Izráel/Izsó. Abban megállapodtunk, hogy ezzel a névvel csak sikeres ember lehet valaki, mert ha a tanítónéni megkérdezi az első bében, hogy hogy hívnak kisfiam, és az illető rávágja a vonatkozó nemesi név +Izrael kombót, akkor az azonmód ijedtében bevési az ötöst/piros pontot.
Lea egyébként termékenyt jelent, tehenet és antilopot - ezek ma megbélyegzett állatok, mivel dagiság-sikertelenség, de az ókorban a szépség és a nőiesség jelképei voltak, ld. tehénszemű Héra a görögöknél. Node a Jakab, ami szintén szép név, és elég pozitív szereplő az adott sztoriban, meg egyszerűen hazudóst:)

hanna 2008.08.30. 21:11:03

Ja, és Barnabás nálunk is futott, én azért vetettem el, még mielptt kiderült a nem, mert valóban mindenki úgyis Barnusnak hívja, ami még oké, nagyon népszerű lett, viszont azért még mindig nagyon jól hangzik az adott vezetéknévvel és azt jelenti, hogy az engesztelés fia, ami igazán szép dolog:)

Paramami 2008.08.31. 05:55:27

Hát Lea a Bibliában is tényleg termékeny volt, szó mi szó:) Ellentétben szegény Ráhellel, akit ugyan szeretett az ura, de szó szerint belehalt, hogy gyerekeket adhasson neki...

A Barnabásban nekem is tetszett, hogy a vigasztalás fia (én így találtam meg a jelentését), meg tetszik, hogy bibliai eredetű (bár ez nem volt feltétlen kritérium, lásd Blanka - annál meg a spanyolos középkoros beütés tetszett).

Egyébként nem vagyok egy babonás ember, de valahogy ezeknél a neveknél hatottak rám a családi és egyéb történetek. Egyébként is nehéz dolgom volt, mert a lánynevek úgy, ahogy van, nem igazán tetszenek, beleértve a saját és a lányom nevét is. Valahogy nekem olyan béna mind, szóval lány nevet választani emiatt volt kínszenvedés. Fiú neveknél meg ugyan sok tetszik, de úgy tűnik, tömegízlésem van, mert azok tetszenek már kicsi korom óta, amik mostanra befutott tömegnevek lettek (Botond pl. kicsi koromban alig volt, most viszont nagyon sok van), ilyet viszont ugye nem akartam adni a gyereknek... Az én nevem is olyan volt, hogy minden második gyereket vagy Áginak vagy Zsuzsának hívtak, mikor én voltam kicsi, na így hívnak minket a kishúgommal, nekem nagyon nem tetszett, hogy tömegnevem van.

A Rabbi nyomoz történeteket nem tudom, ismered-e, annak az egyik kötetében (a szombatiban) születik a rabbinak gyereke, és ott jól kielemzi az amerikai zsidó névadási szokásokat, az is érdekes volt nekem.

meva 2008.09.01. 07:41:13

Szia Hanna,

akkor ez most egy kíváló alkalom arra, hogy elmeséljem, az én kislányomat Lili Annának hívják és amikor "megismertelek" Titeket (még a Poronyon) akkor hirtelen meglett a neve a még meg sem született testvérnek is, persze ha lány lesz: Lea Hanna :)) Szerintem illik egymáshoz is a két név és passzol a családban is a testvér mellé. Pláne, hogy a családnév teljesen hétköznapi.

Amúgy én a Jankára szavaznék minden különösebb indoklás nélkül.

Win 2008.09.02. 14:37:16

A Bandik nevében tiltakozom a paraszti gyökerek ellen! Ráadásul még Barnus is, micsoda hátrányból indul ez a gyerek:)))))))))))

mimi8 2008.09.03. 22:10:43

lotte lenyaért kérem a pirospontot.
az én barnabás nevű férjem gyerekkorában teljesen szőke volt, így lett átmenetileg szőkebás a beceneve. mára már hozza a formáját, báááár, lassan őszbás lesz.

hanna 2008.09.03. 23:35:59

ööö, milyen kakukk-kritérium alapján jár érte a pont? Én nem rá gondoltam.

mimi8 2008.09.04. 15:40:15

hát, hogy a többiekről nem írt k.o.
belátom, ez így gyerekes... kíváncsian várom a megoldást!

hanna 2008.09.04. 19:53:56

Hm, hát ez is egy szempont. Én olyan egyszerűen raktam bele a kakukkot, hogy Weiner Janka az egyetlen fiktív személy. Mint Harisnyás Pippi, Pony Hütchen, Lotte Körner, Tony Buddenbrook és Effi Briest. (Ugye milyen jó kis nevek? Az igazi jó írók igazi szuper neveket tudnak kitalálni.) A legújabb Závada női főszereplője:)