HTML

IndaFotó képek

Olvasók

Jénában az a jó, hogy igen magas életminőséget és kellemes hétköznapokat lehet kapni kicsit olcsóbban, mint Budapesten.

Miket értek ezalatt? Hát csak az élhetőséget. Azt kár is volna emlegetni, hogy nincsenek buzipogromok, de ha valaki így nyilvánít véleményt, azt nem veszi védelmébe a bíróság, meg hasonló hangulati apróságok, amik miatt mondjuk én már nem nyitom ki se az újságot, se a tévét. Nem szokás egymás dolgába hányni se. De hát a magyar társadalom, hm,hm sajátos hangulatát már megszoktuk, hossza történeti tanulmányokban elemezzük.

Vannak olyan apróságok is, hogy pl. a Liszt Ferenc térhez hasonló kiülős hely (Wagnerstrasse) ízléses és nem mocskos. Nem elhanyagolható tényező, hogy a városban van egy hatalmas jónevű egyetem, több természettudományi kutatóintézet és a Schott-Zeiss Werke - ez mind jót tesz az NDK-ban egyébként elég katasztrofális foglalkoztatottságnak, no meg nem a Nokia telefonösszeszerelő üzemei, meglehetősen képzett (értelmségi) munkaerőt vonzanak ezek a helyek. Magyarán jó arcok jönnek szembe az utcán és jól töltik be a város tereit. Nem árpádsávos, hanem antirasszista matricákkal van tele a város. Tudom, minden radikalizmus idegesítő. De azért van, amelyik jobban.

A biciklit a vonaton lekötés nélkül teszik le a tárolóba. A padon otthagyják a táskájukat. Szerintetek Jénában előfordulhatna, hogy elviszik a padról a parkban a kinyitott könyvemet, amíg a Leával a Duna-parton matatunk tíz percet? Elárulom nektek, ne okozzon fejfájást: nem.

És akkor ott vannak a boltok. Mond, ó a Kapitalizmus Nagy Istene, így 18 évvel a piac betörése után miért nincs egy, azaz egy darab olyan abc Budapesten, mint a tegut? Ahol mindenből annyiféle van, és mindegyik kurva jó, tehát nem egy féle normális, amiből nem rendelnek eleget, mert drága és nem veszik, és sokféle szar, amiből válogathatnál, ha lenne kedved, hanem jó. Sokféle jó. Hogy mindenből van ugyanannyiért bio. Tényleg csak fehér (tv) paprika nem volt. És minden van. Nem öt boltban, nem kell helyettesíteni az alapanyagokat, csak simán van. Kicsit drágább gyümölcsök, drágább hús, minden más vagy ugyanannyiért sokkal jobb, vagy olcsóbb. Százféle joghurt. Ivó. Ötvenféle lekvár. Mindenféle fagyi. Haagen Dazs is. Rengetegféle péksüti. Tartós és friss. Csipsz. Egészséges is. Minden. És szépen van odatéve. Nem folyik nem csöpög, nem romlott, nem penészes. Miért van ez így?

Miért, mondd miért van ennek a Bp-hez képest pöcsömnyi városnak egy olyan Freizeit/Spassbadja, hogy oda a nem túl fürdőzős Pozsi is kétszer vissza akart menni. Mely egyébként rendelkezik számos fedett medencével, sok csúszdával, labirintus, sodrós víz, pezsgő, hullám, legkisebbeknek színes medence, ahonnan nem hajtják ki a szülőket, étterem (drága, nem túl jó, de a Dagályt árban-minőségben azért messze veri). Wellnessarcoknak szauna és wellness-szalon, ezek külön pénzért persze. Mindezt fejenként egész napra 9, azaz 9 euróért. Leának 1.

Te, a az önmagát szabályozó piac szelleme, áruld el nekem, miért van az, hogy a háromszor akkora gombóc fagyi nekik kijön ugyanannyiból? Hogy ha kicsit kérek Leának, akkor nem számolnak fel egész árat? Hogy odafigyelnek rád a boltban? Hogy minden, de minden megközelíthető babakocsival.

Mindezt hogy is? Egy hozzám hasonló (na jó, nálam kicsit képzettebb) nő keres olyan nettó 350 ezret szervezői, kutatói, fordítói, idegenvezetői munkával. Elkölt ebből 170-et egy tökig felújított négy szobás, kertes, hegyoldalban lévő 90 négyzetméteres lakásra egy hónapban, rezsivel. Nem, nem élnek jobban ebben az értelemben. Kb ugyanannyi. Csak éppen azért az ugyanannyiért más minőséget kapnak. Mindenben. Lakásban, vonatban, szülészetben, utcában, gyerekcuccban, hangulatban.

Egy negatívum: a vasúti jegyvásárlás igazi magyaros horror: a kasszánál drágább, az automaták elvileg elfogadnak kártyát, gyakorlatilag nem, van, hogy csak a pénzbedobós működik, de ugye honnan a fból is lenne rengeteg egy meg két eurósa az embernek, mire összeszednéd és kiállnád a tajtékzó bedobós sort, már elmegy a vonat. Na ez iszonyú idegesítő.

Ja, és eu-kompatibilis csilli-villi játszótér minden sarkon csak nálunk van. Azért a Jena-Paradies a rengeteg csúszdával jó volt, csak életveszélyes és gyomorgörcsös a szülőknek.

No térjünk a lényegre. Kihasználtuk az alkalmat, és eltapsoltuk a pénzünket. Ki mit kívánt meg?

Pozsi: 4 gigás mp3- és filmlejátszó, Creative Zen, 80 euróért. Egy nagyon szép fürdőbugyi Leának, piros, virágos, gumis. 10 euró. Mértéktelen mennyiségű csoki és Käsebrötchen.

Hanna: három darab német regény, Uwe Timm: Am Beispiel meines Bruders, Jenny Erpenbeck: Heimsuchung és Bernard Schlink: Die Heimkehr, 40 euróért. Két darab mesekönyv, gyönyörűek. Heinz Janisch - Silke Leffler: Ich hab ein kleines Problem, sagte der Bär és Günter Spang - Werner Klemke: Ein Teufel namens Fidibus. Mindenféle, amit megláttam, leginkább joghurt és olajbogyófélék, no meg fagyi és süti. Meg is látszik, Lea csak dagi mamának és dagi papának hív minket.

Egy Sterntaler forgó-zenélő, egy Sterntaler kispokróc, egy kis babakocsira szerelhető fa basz. Egy fürdős baba Leának, de lemondtam róla a helyigénye miatt, pedig csak 15 euró volt, azóta se láttam normálisan kinézőt ennyiért itthon. Olyan 50-60 euró volt talán összesen?

Egy tök jó barna és homokszínű kis hátizsák, mert elfelejtettünk vinni, 10 euróért.

Lea: egy Thomas-mozdony, egy cicás képeskönyv (Monika und Mingus, Wimmlingen Geschichten sorozat, a Böngészőhez kapcsolódó kis lapozók), egy gyönyörű memory Wolf Erlbruchtól. Egy rémesen ronda rózsaszín gurulós bőrönd, nem kapta meg. Sok-sok édesség és fagyi. Kb. 23 euró, plusz a kaják. Egy piros esőnadrág, de nagyon király, 10 euróért. Egy-egy Dürer-nyuszis és Dürer-cicás hűtőmágnes, három Klee-képeslap, a harapós kék kutya, aki világoskéket kakilt (Lea olvasata), az elrejtőzött kislány és a halacskák.

A mesekönyvek és a memory egy fantasztikus, onemanshownak tűnő erfurti gyerekkönyvesboltból (olyasmi, mintha a Pagony német tesója volna), a Tintenherzből származik.

Hát kb. ennyi. Jó dolog a Nyugat, és bár azt hinnénk, de kurvára nincs itt. Valahogy a lényege, amiért bizton tudom, hogy jobb a fölöslegesnek tűnően sokféle fogkrém, mint a lenini cigi-kenyér-pravda, az még mintha nem lépte volna át egészen a leeresztett vasfüggönyt - vigyázat, képzavar! Hiszen Jena amögött volt. NDK. Tehát a magyar határokat. (Biztosan így vannak ezzel még számos határok, például Bécs is elég lehangoló Jena után, de azokról nincs információm.)

U.i.: És tudjátok mi van még? Rendelsz az amazonról valamit, megjön hamar, nem vagy otthon és otthagyják a szomszédnak, mert tudják, hogy odaadja meg ismeritek egymást. Nem kell beszenvedni a postára vagy központba és sorban állni fél órát érte. Azért ugye lehet finoman érezni, hogy ez egy más világ.

Még fogok tenni bele képeket a jó cuccokról, hadd csorogjon a kedves olvasók nyála!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://leababa.blog.hu/api/trackback/id/tr13584675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

joco 2008.07.25. 13:56:03

Csomagszállítás: New Yorkban meg egyszerűen lerakták az ajtónk elé, többször is volt olyan, hogy hazamentünk, és ott várt a folyosón egy kisebb-nagyobb doboz. Senkinek nem jutott eszébe elvinni.

hanna 2008.07.30. 06:42:39

Ja, a vonat (Regionalbahn, olyan 80-100 km-es távokat megy) bicikliszállító részében meg ott álltak halomban a kurva jó bringák, lekötetlenül. Nyilván azt se viszik el, különben le lenne kötve, nem? Pedig le-föl szállnak a népek.
Meg többször mondta Zsuzsa, hogy ez Jena, nem Budapest: pl amikor nem indultam el a zebrán, ha villogott a zöld, mert akkor nem érek át, mert hogy itt nem dudálnak le olyankor, meg hogy ha Pozsi nem mert a játszótéren letenni a padra a fotóstáskát, hogy itt valszeg nem fogják elvinni.