HTML

IndaFotó képek

Olvasók

Attól, hogy eltörnek? Ezt mondjátok meg nekem és Leának? Meg hogy mit lehet kezdeni a nonstop hisztivel. Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy egyre inkább velem csak sikítva vagy nayfogva beszél a Lea. Ha bármit kér azt rögtön sírva kéri, de legalábbis nyöszörög közben. Ha bármit csinálunk, rögtön parancsolgat és rángat közben, és ha nem ugrálok, ahogy fütyül, akkor visít. Ha bármit játszunk, és elsőre nem sikerül valami,va gy valamit egyszerűen fizikailag nem lehet, akkkor hányja veti magát, hogy szinte félek bármibe belekezdeni. Egyáltalán bármit csinálni, legjobb lenne csak ülni, hiszen a hiszti úgyis, menthetetlenül, záros időn belül lecsap. Ha csinálok valamit, akkor is, ha nem, akkor is. Semmi sem jó. És vajon az alvás körüli mizériáknak vége lesz egyszer? Vagy majd két gyerek mellett egyszerűen nem megyek oda Leához, mert a tököm tele lesz? Már most tele van egyébként. De nagyon. Minden este lejátszani ugyanazt a kört, hogy mesélünk, nem ezret, max. hármat, nem játszunk már, nem megyünk ki, nem a nyakamba lógva alszunk, sőt, újabban kiülök egészen a messzi távoli ajtó elé, hogy legalább ne aludjak be minden este és olvasni tudjak.

Délután is. Ebédkor is. Vacsorakor is. Kimegyek, kész vagyok, egy óra múlva éhes vagyok, hajnali négykor éhes vagyok, ötször kell egymás után vizet inni, teát inni, macit igazítani, bekadt a kezem, a takaróm, minden ilyennél ugye sikítás, mert beszélni derogálna, ááááááááááááááááááá. Minden gyerek ilyen rettenetes? Mindegyik napi tizenörször leveti magát a földre a semmi miatt? Mindegyik nem alszik éjszaka? Mindegyik visít az autóban? Ledobálja a kaját majd kétévesen, leveri a vizet, belelép, elesik mindenben, mert nincs kedve odanézni, nem jön föl a lépcsőn, üvölt, ha meg kell fogni a járdaszélén a kezemet? Szerintem nem. Most voltunk Jénában, és hát mit ne mondjak, kicsit irigykedtem. Igen, Leával nem lehetett nyolchónapos korában semmit csinálni, mert nyöszörgött a babakocsiban, a hordozóban, le akart mászni, ha fél óránál tovább le volt kötve, sikított, hordozóban is, mindenen végigcsúszott, egész nap tepert, délután nem akart aludni, másfél óránként szopott, ha elaludt, öt perc mólva felébredt és sírt a ciciért, harapott stb. Nekem mindig azt mondták a rokonok, hogy milyen aktív meg kommunikatív a gyerek. Biztosan így is meg lehet fogalmazni, de én, aki vele töltöm a napjaimat, és az összes feladatjellegű dolgot ellátom körülötte (altatás, etetés, sétáltatás, rendrakás) ennél sokkal durvábban fogalmaznék, de azt most nem írom le ide. Mondjuk mióta a mesekönyvek elé meg a színezéshez kettő percnél tovább le lehet ültetni, nem gondolom, hogy hiperaktív. De siralmas nézni, ahogy egyszerűen például nem hagyja magát elaludni akkor se, ha hulla fáradt. Már kapaszkodva se bír állni, de azért lóg a kiságy rácsán, hogy daki (oda ki), rugdossa a falat, feszegeti magát, hiába masszírozom meg mondjuk, hátha attól lelazulnak az izmai. Tényleg, annyira ki van szolgáltatva az indulatainak, és minden pillanatban mást akar, meg folyton raplizik, hogy nem értem, neki nem fárasztó legalább egy kicsit? Neki nem lenne jobb egyszerűen békésen együtt lenni ehelyett az emberkínzás helyett?

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://leababa.blog.hu/api/trackback/id/tr99582821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kokaigirl 2008.07.24. 09:51:23

Ha úgy jön össze, hogy 2-3 napig "csak a feladatjellegű dolgokat látom el körülötte" (értsd muszáj, mert szalad a ház) akkor Dávidom is "átváltozik" valami hasonlóvá. De abban a pillanatban, ha újra van időm hancúrozni vele, bújócskázni stb. akkor megint az én kis örömgombócom lesz belőle. :)))

hanna 2008.07.24. 10:53:18

Jó neked. A feladatok nem azért voltak felsorolva, mert csak azt látom el, hanem ezek a fő konfliktusforrások, amikben semmi élvezet, viszont senki ms nem csinálja. Mert a játszótérre még leviszi más is, és akkor annak hisztizik, ha a) letörik a homokautó eleje, b) a másik segíteni akar, hogy ne törjön le az eleje - ugye érezni, hogy nincs kiút, csak akkor lehet nem hisztizni, ha légüres térben lebegünk. Egyébként semmivel sincs több hiszti Lea részéről, ha játszom vele, vagy nem ,c sak máshoz kapcsolódik a hiszti, és én idegesebben reagálok, ha más dolgom is van. Ennyi a különbség.

levendul 2008.07.24. 17:06:48

ez a Lea rettentő határozott egyéniség (mondtam már, hogy mennyire emlékeztet a legnagyobb jányomra ?:), bár a mindennapi gondozás vele nem volt ennyire fárasztó), csak ne hagyd magad

sztem (bár gondolom tanácsokkal tele vagy, azért mégis mondom :)) én kipróbálnám, hogy nem megyek oda hozzá amikor üvöltve kommunikál csak, nem is masszíroznám meg
nekem nagyon úgy tűnik, hogy azt feszegeti, meddig mehet el

a kézkitépés, meg a nem hagyom, hogy segítsenek, de hisztizek, mert nem tudom egyedül sok gyereknél megvan
ettől még baromi idegesítő, de talán vigasztal a tudat :)

hanna 2008.07.24. 21:46:45

Sajna, nem megy: ha behergeli magát, akkor nagyon hamar eljut oda (két perc), hogy már abszolút nem érdekli meg nem emlékszik rá, hogy mi baja van, csak Hanna/Mama dejét kiabál, és csak attól nyugszik meg, ha az ölembe fekhet vagy a nyakamba csimpaszkodhat. Próbáltam, hogy amikor veszekszik velem, akkkor szépen berakom a szobába, vagy beküldöm, becsukom az ajtót és kimegyek, de csak kiakad és taknyosra sírja magát.

Paramami 2008.07.24. 22:05:44

Szerintem meg jó, hogy odamész hozzá, az segít neki. Nekünk ennyire durva helyzetek (még?) nem voltak. A tél végén nekem volt egy rosszabb periódusom, mikor a tesó miatt folyton hányingerem volt, a család meg minden nyavalyát összeszedett, emiatt sehová nem tudtunk menni egy jó pár hétig (csak a kertbe, ott nem fertőzhetett meg senki mást, de a játszó már nem jött szóba). Akkor volt nálunk egy elég kemény hiszti periódus - de az kb. csak két hétig tartott. Nekünk végül úgy lett vége, hogy anyuval beszéltem, és mondta nekem, hogy milyen rossz lehet ez a gyereknek, és hogy ezt én tudom csak feloldani. Gondolkodtam, hogy jó, de hogyan? Arra jutottam, hogy most telik, amibe telik, semmilyen elvárást nem fogalmazok meg vele szemben, hanem úgy viselkedek vele, mint akinek nagyon nagy baja van és csak szeretgetem egyfolytában. Két nap alatt, mintha elvágták volna, vége lett, ugyanolyan türelmes, békés kislány lett, mint előtte volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy bárki másnál is beválna ugyanez. Én valahogy éreztem, hogy neki most erre van szüksége. Előtte ugyanis folyton frusztrálódtam a helyzeten, és vele is éreztettem, hogy nekem ez így nem OK, és szerintem nálunk az is volt a gond, hogy ő érezte, hogy én nem vagyok vele megelégedve, és ettől is folyton befeszült.

Most megint van egy kis hiszti, de messze nem olyan, mint Leánál (a leírtak alapján). Kicsit nehéz néha, de szerencsére hamar abbahagyja a sikítást. Múltkor egy játszóházban azon tört el a mécses, hogy nem vihetett haza onnan játékokat - akkor negyed órát sírt üvöltve, de ez volt a legrosszabb jelenetünk eddig. Egyébként egész jól el lehet terelni a figyelmét.

Itt egy cikk a témáról, ami szerintem nem annyira rossz (állítólag vashiány is lehet a háttérben, ha valaki szokatlanul sokat hisztizik):

www.babycenter.com/0_tantrums_11569.bc

Egyébként meg több gyerekpszichológussal is beszéltem hiszti ügyben, mert érdekelt, hogy hogy a legcélszerűbb kezelni. Azt szűrtem le belőle, hogy nagyon rossz neki, hogy nem tud mit kezdeni az akaratával, és hogy segít, ha pl. segíted neki kifejezni magát meg ha nem haragszol rá, az csak olaj a tűzre. Nem mintha ez könnyű lenne... De általános vélemény volt, hogy ez egy fontos fázis az akaratérvényesítésben, és hogy egyrészt következetes határmegvonásokkal segíthetünk, másrészt kis hülyeségeket nyugodtan rá lehet bízni.

Na most mennem kell, mert szegény felébredt és sírt. Kitartást egyébként, és örülök, hogy végre írtál!

levendul 2008.07.25. 15:42:19

igaz, talán jobb lenne elválasztani az esti/éjszakai ramazurit a nappalitól

nappal én azt hiszem tényleg igyekeznék kemény lenni és nem hagyni a rángatást, parancsolgatást (mondjuk nekem Rozi egy dühroham után, amikor nem engedek (van azért olyan is, hogy igen:)) magától bevonul a szobájába és ha közben hívom valamiért, akkor azt mondja, majd ha megnyugodok :), ez viszont nem zárja ki, hogy utána megölelem, feloldom a feszültséget, de úgy érzem, hogy tudnia kell, ha nekem valami nagyon nem jó abban ahogy ő viselkedik


az este kicsit más eset, mert tényleg lehet, hogy szarul érzi magát egyedül
ha meglesz a tesó talán könnyebb lesz egy kicsit
ha együtt tudnak majd aludni szerintem Lea is kevesebbet fog balhézni
én a nagylányom mellett sokáig ott ültem esti elalvás előtt, és ez néha az idegeimre ment, türelmetlen, ideges voltam, ő meg persze még nehezebben aludt el
a kicsivel (ő három éves) meg úgy van (és hasonló volt a közepessel is), hogy néha odafekszem mellé, néha csak mese és puszi van, máskor megalkuszunk egy pár perces esti fénypontban, mert nekem dolgom van, apjukkal szeretnék beszélgetni, egyebek
persze olyan is van, hogy összebújik a nagyokkal
igyekszem úgy csinálni, hogy neki se legyen nagyon rossz, de én se tegyek magamon erőszakot

vvv 2008.08.03. 11:48:37

enyém csak 19 hónapos, helyzet ugyanez. mondjuk nekünk 2 hónapja megvan a kistesó, úgyhogy igen, néha leszarom, ha üvölt...
a lelkiismeretemről inkább ne beszéljünk, de van olyan, hogy hiába üvölt az egyik, muszáj a másikkal lenni.
az elelvásnál nálunk tökéletes, de félelmetesen hibátlan az aszinkron napközben. ha nem vagyok ott, onnan lehet tudni, hogy mostmár TÉNYLEG elalust az egyik,. hogy hallom a másikat ébredni...
úgyhogy egy hiszti nem hiszti, és gondolj bele, mire Lea kinövi, a tesója pont kezdi majd.
én se tudtam, de most hogy küldjem vissza bármelyiket is? :-)))