HTML

IndaFotó képek

Olvasók

A hétvégén Horányban voltunk. Az még hagyján, hogy a Papának valószínűleg mérgezett fagyit sikerült enni, és így megoldotta, hogy egy kevéssé kellemetlen betegséggel lógjon a zindexből 2,5 napot, de ráadásul én is belázasodtam vasárnapra, és kedd reggelig beteg is voltam. De csak kicsit, és mehettem dodo nénihez, amit legalább annyira szeretek, mint a nyugdíjasok.

Tamás

Horányban az alábbi jó dolgok voltak: fürödtem a Dunában, ami nem tó, hanem folyó, és hideg. De lehet, hogy nem ettől betegedtem meg, hanem attól, hogy pénteken a Papónál beleittam egy esővízzel és sárral teli macskatányérba a kertben. Óvatlan pillanatban, de hát a Mama azt mondta, hogy nem szabad, és tudnom kell, mit nem szabad.

Szóval ezenkívül ott volt a Tádé, aki olyan kutya, hogy hagyja magát simogatni. Legjobb barátom lett, azóta is emlegetem. Hozzátartozott a Dani, akit szemtől szembe tisztelettudóan bácsinak hívtam, de itthon rögtön ki tudtam mondani a nevét. Volt egy bicikli, rajta egy másik ember, ő nem érdekel. Ott volt még a Tamás, akinek beülhettem az autójába, és elvitt haza, meg játszott velem, ja, és a Dani autóját még vezethettük is a másik kisgyerekkel, akinek örültem, bár ezt nem mutattam ki, de itthon megmondtam. Ő is vezetett, aztán a maci is. És hajózhattam, végre tudom, milyen az, hát olyan, hogy egész közel van a víz és a kacsák, akiknek kenyeret kell dobálni, és kicsit mozog, mint a vonat.

Tamást már Balatonboglárról ismertem, ahol szintén nyaralni voltam, mert nyáron az a jó, hogy mindig bulizunk, mindig van társaság, illetve többet, mint télen, bár én még gyakrabban tudnék, csak a mama nem, meg mindenki dolgozik állítólag. Bogláron mindenki dobolt és gitározott, de nekem a Keki tetszett legjobban, el is neveztük itthon az egyik könyvemben a fekete hajú szakállas motorost Kekinek.

Pozsi: IMG 2650

Az új betonkeverőm vezetőjét pedig Bélának hívják, őt is Bogláron ismertem meg, ketten voltak, egy lányBéla, akinek nem tudtam kimondani a nevét, és a Bélabéla. Ott volt még a Keki gyereke is, az volt a legjobb, a Mama sose visz gyerektársaságba, csak vele lehetne játszani meg színezni, de őt unom, és különben is, vele jobb veszekedni, meg sikítozni. A Baba (Szonja) viszont rengeteget színezett mintás papírokra, és én is, és kinyitogatta nekem a filceket meg mellé ülhettem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://leababa.blog.hu/api/trackback/id/tr55582813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.