HTML

IndaFotó képek

Olvasók

Hogy egy könyvet milyen élethelyzetben olvasunk, az nyilván meghatározza a befogadást. Mindenki tudja, hogy tizenéveink vége felé az Utas és holdvilágot és a Zabhegyezőt kell olvasni a szerelem és barátság mélyebb átélésére/megtapasztalására, ha filozofikusabb alkatúak vagyunk, akkor ez ideális kor Dosztojevszkij és Thomas Mann első kóstolgatására, hogy aztán tíz év múlva elővegyük őket, és egészen másképp lássunk mindent. Úgy is mint, jéé, ez ugyanaz a könyv? Persze, csak nem ugyanaz az ember.

Ha viszont arról van szó, hogy mit olvassank a leendő/frissen sült szülők, akor mindenki csak a doktorspokkal meg társaikkal jön. Persze az sem árt, de már a terhesség alatt megfogalmazadótt bennem a vágy, hogy összeállítsam a kötelező olvasmánylista szülő célcsoportra dolgot.

Vannak evidens, kihagyhatatlan elemei, az Anna Karenina mindenképp, persze az Iszony, és A hullócsillag éve, Szabó T. Anna. Kis fejtörés után még biztos eszembe jutna egy pár, no és persze vannak csak részletek, olyan sorok meg bekezdések, Nemes Nagy Ágnessel szólva, versrészecskék és -hullámok, amik direkt szülőknek szólnak. Mondjuk, ha az apák is nevezhetnek, akkor Az ökölvívó Beckertől még benne lenne. Persze, és néhány olyan különleges darab, mnt mondjuk Elie Wiesel: Eine Mutter und ihre Tochter. Szóval egy olyan lista, ami nem Szécsi Noémi és D. Tóth Kriszta szintjén szólna arról, hogy milyen is szülőnek lenni.

Az egész arról jutott újra eszembe, hogy egy nagyszerű könyvet olvasok, illetve olvastam ki a napokban (végre, végre, már teljese pesszimizmusba voltam zuhanva), címe: Történet a hetediken - Mai kanadai drámák. Upor László, aki a többi közt a Nemzeti dramturgja, szerkesztette. Épp a címadó darab nem egy nagy lövés, de a többi igen. Most akkor jöjjön egy idézet. A Fél életből, ami egy öregotthonban játszódik, két öreg gyereke beszélget várakozás közben, akik saját gátlásosságuk miatt nem jönnek össze, a szüleik is egymásba szeretnek, de a pasi, egyfelől az anyja iránti túlzott ragaszkodásból, másfelől félreértett gondoskodásból megakadályozza az ő boldogságukat is. Még a darab elején: életed legszomorúbb napja:

ANNA ... amikor a lányom abbahagyta, hogy fennhangon beszél játék közben.
DONALD Hát mit mondjak, nem a maga életéből írják majd a nagy tragédiákat.
ANNA Lehet, de ez akkor is nagyon szomorú pillanat volt.
...
ANNA A lányom unokahúga akkor volt négyéves. A születésnapi zsúr után hazamentünk, és a lányom dicsérte az unokahúgát, azt mondta, milyen aranyos, hogy játék közben ő beszél a babái és az állatai helyett. "Pont úgy, mint te", mondtam erre én, ő pedig döbbenten nézett rám. Ekkor ébredt rá, hogy játék közben ő is hangosan kimondja, amit gondol. Attól kezdve mindig néma csöndben játzott a babáival. Többé nem tudhattam, mire gondol.

Kúnos László fordítása

Egyébként még van legalább két darab, ami szülőknek ajánlott. Az egyik egy végtelenül durva és megrázó történet valami afrikai arab népirtás helyén, Futótűz a címe (és maga a sztori valahogy kicsit hasonlít a Salamon-énekre), és három gyönyörű és egyáltalán nem nyálas szabadversben végződik, melyet az anya, aki halála előtt évekre elnémult, a gyerekeire hagy. A leveleket csak születésük, fogantatásuk titkának kiderítése után bonthatják ki. Nem idézem, nem csak mert négy oldal, hanem mert nincs értelme a dráma nélkül, főleg a legszebbnek. De egy kicsit mégis, a kisebbik, bokszoló, indulatos fiúnak:

Sírsz?
Ha sírsz, ne töröld le a könnyeidet,
Mert én sem törlöm le az enyémeket.
A gyermekkor olyan, mint amikor az ember torkába beleszúrnak egy kést,
De te képes voltál kihúzni azt a kést.
Most pedig meg kell tanulnod nyelni egyet.
Bizonyos esetekben ez nagyon is bátor dolog.
Csak nyelni egyet.

...

A másiknak, akiből orvlövész lett, és akit születése pillanatában elvittek a leányanyától a
falujában:
Mindenhol kerestelek.
Arra, erre, mindenfelé.
Kerestelek a napsütésben
Az erdők mélyén
A völgyek lankáin
A hegyek csúcsán
A legsötétebb városokban
A legsötétebb utcákban
Kerestelek délen,
Északon,
Keleten,
Nyugaton,
...
Felálltál, és elővetted azt az aprócska tárgyat.
Olyan nevetséges és olyan kopott volt,
A gyermekkor egy darabja,
A nevetésé abban az erdőben,
A szerelemé -
A sors egy aprócska tárgyban.
Az a kis bohócorr.
És az emlékeim egyszerre feltörtek:
Ne reszkess!
Meg ne fázz!
...
Figyelj csak,
Ezt a levelet a hűvös esti széllel írom.
Megtudod belőle, hogy az éneklő asszony az anyád.
És lehet, hogy te is elhallgatsz.
Légy türelmes.
A fiamhoz beszélek, nem a hóhéromhoz.
Légy türelmes.
A csenden túl
Ott az együttlét boldogsága.
Nincs annál szebb dolog a földön, mint ha együtt lehetünk.
Ezek voltak az apád utolsó szavai.
Édesanyád.

Molnár Zsófia fordítása

Persze ez így azért eléggé csöpög, de nagyon nem mindegy, hogy minek a végén és milyen kontextusban hangzik el, egyszóval ott ugyancsak ül a helyén.

Ezenkívül van még egy könnyed franciafilmes dráma, egy nyolchónapos terhes nővel, aki megpróbálja megtalálni Mntrealban az egyéjszakás apát, persze a zsánernek megfelelően az is halálosan szerelmes maradt belé és megtalálják egymást és heppiend. Eper januárban - már a címe elmond mindent.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://leababa.blog.hu/api/trackback/id/tr70480551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vvv 2008.05.22. 13:54:16

ha már Rakovszky Zsuzsa, én a második terhességem végén olvastam A kígyó árnyéká-t, nekem az is maradandó élmény volt

hanna 2008.05.23. 15:16:59

Igen, többnyire azt értékelik jobban, nekem valahogy egy kicsit túl megírt volt, bár a vége a kezekkel nagyon nagyon ütött. A másodikban a szerelmi szál, különösen a pasi viszont túl kevéssé volt megírva szerintem, de a gyerek, és Piroska nézőpontja, az óvoda és az elalvás pl zseniális szerintem.
Egyébként Zsuzsa Bánktól Az úszó is nagyon jó gyereknézőpontokat ad, leginkább a 60-70-es évek Balatonja, Magyarországa, a kötelezó időnként gyomorforgató retró és nosztalgia nélkül.
Hasonlóan jó Terézia Mora egy pár novellája, az Ophélia és a Végén a fejek kerülnek sorra a Különös történetek kötetből. Burgenlandban játszódik, akárcsak a Rakovszky.
Egyébként amikor Sopronban voltunk, szembejött az utcán. Nem tudom, ott él-e, valahogy nem tudom elképzelni, hogy ne a fővárosban élne, de biztos ő volt, talán csak épp odalátogatott.
Dragomán GYörgytől A fehér király, hasonló kor, erdélyi kontextusban.

Paramami 2008.05.30. 17:55:43

Ezt nagyon köszi, Hanna, ilyet még irjál máskor is. Ezeket nem olvastam (na jó, az Anna Kareninát igen), úgyhogy megyek a könyvtárba, és megpróbálom kivenni őket.

levendul 2008.06.01. 22:07:15

a Kígyó árnyéka nekem is nagyon tetszett

(nem annyira gyerek vonal ugyan, de férfi-nő témában kedvencem A nap árnyéka)

levendul 2008.06.02. 21:12:03

aha

ez gáz? :)