HTML

IndaFotó képek

Olvasók

Hahó Bianka!

Hallottam, a te anyád is folyton fordít. Nos, sorstársak vagyunk. A hétfőmet én is a Mamónál meg a Dédinél töltöttem. A fotóalbumomban megtekinthetitek, miket csináltam:

1. felvettem az összes nyakláncomat. Amikor Mamó le akart fotózni, nagyon dühös lettem, és gyorsan szereztem egy másik gépet, hogy visszafotózzam. Sikerült is. Bár ennek a régi gépnek kicsit rossz oldalon van csak kijelzője, nem világít, és ráadásul egész kicsi. De ez jutott.

2. Zongoráztam. Nem, nem klimpíroztam, vagy vertem a billentyűket, hanem szépen billentettem, ahogy a többiektől láttam. Időnként lapoztam a kottában, ha végigjátszottam a darab adott részét. Blattolni még nem tudok, előbb át kell olvasnom az új részeket.

3. Elmentünk a Dédihez, és meglocsoltuk a virágokat. Ott vacsoráztunk kalácsot, és csak késő este jöttünk haza.

További tudományom, amire én is és a Mama is nagyon büszkék vagyunk: tudom, hogy mi a pici (pipi) meg a nagy (naa). Ha van egymás mellett egy kis kutya meg egy nagy, egy kis cicarajz, meg egy nagy, egy kis homokgombóc, meg egy nagy, rögtön meg is mondom a relációt.

Címkék: zongora dédi szív utca

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://leababa.blog.hu/api/trackback/id/tr72466547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

megahéja 2008.05.13. 21:50:24

És milyen helyre kis szerelésben tetted mindezt! Le a kalappal! :-))

peppermint 2008.05.14. 22:16:09

Szia Lea!
Köszönöm szépen, hogy megírtad nekem, mi mindent csináltál és milyen jól érezted magad hétfőn. Klassz nyakláncaid vannak, nekem is van néhány. Én is nagyon szeretem egyszerre felvenni mindet.
Nálunk kicsit unalmas volt az elmúlt néhány nap, mert anya mindenféle módon igyekezett nem játszani velem, hanem inkább másra bízott, hogy ők szórakoztassanak, amíg ő dolgozik.
de én nem adtam fel, mindig visszaszaladtam hozzá, és felkéredzkedtem az ölébe, hogy nyomkodhassam a gépén a billentyűket, meg megnézzük Pimpinkint, meg a csirkéket a zongorán a mápetsóból a jútyúbon. Ezek a kedvenceim.
Kicsit meg is fáztam, vagy mifene, mert folyik az orrom 2 napja. Volt egy kis hőemelkedésem is, de az lehet hogy az új fogam miatt van, amelyik éppen elkezdett nőni ott alul, hátul. Hát az fáj. Fel is ébredek miatta sokszor és sírok éjszaka.
Meg amióta pótmami vigyáz néha rám, aki egyébként olyan kedves meg mókás néni, azóta esténként nem is akarok máshol lenni, csak anya mellett. Ha betesz az ágyamba, akkor 10 körül felébredek, sírni kezdek és csak anyáéknál tudok aludni, néhe sírdogálva meg nyugtalanul.
Szóval nagyon hiányzik anya, ha napközben nem vagyunk együtt. Anya meg nagyon szomorú emiatt. Meg amiatt is, hogy pár nap múlva megint szülinapja lesz és már nagyon-nagyon öreg. Biztos rátört a kapuzárási pánik, mert ma fülbevalót kaptam, amit olyan kis pisztollyal lőttek a fülembe. Hát az is fájt.
Csak tudnám, miért nem magának lövetett még néhány lyukat a fülébe, ha ez annyira fontos neki.
Most mennem kell, meg anyának is készülnie kell a holnapi melóra.
Puszi mindannyiótoknak!