HTML

IndaFotó képek

Olvasók

Mivel szép idő volt ma, elmentünk kirándulni a híres Lővérekbe. Ja előtte még jól bereggeliztünk. A szálloda legnagyobb előnye, hogy az embernek semmit nem kellc sinálnia, mégis terülj-terülj asztalkám van: virsli, én ezt ettem, meg croissant-t, meg egy nagy halom zöldség, gyümölcs, felvágott, egyebek. Még a Papa és jól bereggelizett, pedig ő otthon sose szokott. A Mama hozta a formáját, de rajta már nem látszik.

A kirándulás úgy zajlott, hogy fölfelé főleg babakocsival mentünk egy kiépített, de nagyon szép úton. Lefelé egy ideig gyalog jöttem, de aztán megéheztem és elfáradtam, úgyhogy beültem a kocsiba, ettem egy almát, és elaludtam. Sajnos a vasótállomáson egy fél óra málva felébredtem, mert kint akkora szél volt, hogy fáztam, bent meg üvöltött valami szörnyű bemondó. (Bár ez később volt, de olt ott egy irtózatosan idegesítő banya, aki folyton piszkált, és a Papáékat is, mindenféle személyes dolgokat kérdezgetett, és áraadozott, hogy milyen egészségesek és fiatalok vagyunk, mert paprikát és olajbogyót ettünk, bécsi maradék. Látta volna, a vonaton mennyi csipszet betoltunk út közben. BTW innen üzenem a MÁV-nak, hogy legközelebb súlyos kárt teszek az üléshuzatban, ha nem megy az icén a légkondi.)

A Mama tolt, mert a Papa túlságosan szenvedett különben, és rossz volt nézni. A hátizsákot is a Mama vitte, mert a Papa nyavajgott, hogy izzad a háta. Néha azért ő is vitte, mert különben nem lehetett volna tudni, hogy ő a férfi. A végén, ahol nem jártak autók, gyalog mentem, mindent jó alaposan megnéztem. A szüleim eléggé leszarják a természetet, inkább csak sürgettek volna. Végül megérkeztünk a kilátóba, ahova nem mertünk felmenni, viszont volt mellette egy abszolút eukompatibilistelen szálkás, leesős fajátszótér. Mielőtt felmentem, elolvastam a tudnivalókat a táblán. Legalább képben legyek, milyen híres helyen jártam.

Nagyon jól játszottam, csak sajnos egy idő után betoppant még pár gyerek, és nem hagyták, hogy elvegyem a játékaikat. Ettől sírógörcsöt kaptam, a Mama közben hidegvérrel hevert a pulcsiján és olvasgatott.

Még előtte tettem egy különtúrát egy nagyon jó göröngyös, köves ösvényen, lefelé kiáltozva, zötyögve rohantam, felfelé lifttel jöttem.

A Mama, aki ülni akar mindig, pedig nem ártana neki egy kis sport, megpróbált csokifagyival lekötni. Sikerült neki, de csak egy kicsit.
Míg mi rohangáltunk, a Papa, aki híresen tériszonyos, felmerészkedett a kilátóba. Ezt látta, szerintem megérte neki:

Címkék: fotó sopron nyaralás

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://leababa.blog.hu/api/trackback/id/tr29449521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

panka 2008.05.03. 20:47:52

Nekem tetszik ez az újfajta képes beszámoló. És főleg irígykedek, hogy Lea már tud járni és biztos foga is van egy csomó. Megyek, megszámoljuk őket :)

hanna 2008.05.04. 10:01:20

16 van neki, de hát már 19 hónapos, az úgy más