HTML

IndaFotó képek

Olvasók

Kedves Olvasóim!
Most teret engedek a mama önkifejezési vágyának. Az alábbi, bölcsődei helyzetről szóló cikket még májusban írta a Porontynak, amikor hivatalosan is odakerült, de valamiért nem fogadták el (túl hosszú, túl komoly, túl hozzáértő stb.), viszont a mama szerint jó és informatív. Ezért megengedem neki, hogy ide kirakják, még ha ezt csak páran is olvassák majd, és nem lesz 500 kommentes vérre menő vita rajta.

Kevés a bölcsőde Magyarországon. Olyan tény ez, melyet mind a kormány, mind az Európai Unió, mind pedig a szülők jól ismernek, és egyre több szó esik minden szinten a helyzet tarthatatlanságáról. Legutóbb épp Kiss Péter nyilatkozta, hogy 2010-re teljesíti a kormány az EU-s irányelveket, azaz a korosztály 30%-ának jut majd bölcsődei férőhely.

Az óvodai és bölcsödei férőhelyek kis számára legutóbb az hívta fel a figyelmet, hogy a Ferge Zsuzsa vezetésével készített tanulmány a gyermekszegénységről alapvetően fontosnak mutatta a kora gyermekkori nevelést a marginalizálódott, illetve mélyszegény családok társadalmi reintegrációjában. Hiszen a bölcsőde az a hely, ahol a gyerek elsajátítja a társas együttélés alapjait, és egy fajta társadalmi tudást, hogy ne mondjuk „műveltséget” is, ezáltal később könnyebben illeszkedik be az óvodába és az iskolába. Azonban nem csak a legszegényebb rétegeknek van, lenne égető szüksége bölcsődékre, hanem annak a fiatal, középosztálybeli csoportnak is, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy évekre kiessenek a munkából, ugyanakkor nem, vagy alig tudnak egy magánbölcsődét vagy egyéb alternatív gyermekmegőrző szolgáltatást megfizetni. Ők azok, akik azért nem térnek vissza a munkába, és élnek a társadalombiztosítás terhére, mert nem tudják megoldani kisgyermekük felügyeletét.

A kormány mind a munkaképes lakosságon belüli foglalkoztatottság arányának növelését (és ezáltal a gazdaság felpörgetését, a társadalombiztosítás terheinek enyhítését), mind pedig a szegény gyermekek társadalmi integrációját célul tűzte ki. Legalábbis szóban. Az Európai Unió is nyomást gyakorol, hiszen utol kell érnünk az európai uniós rátát: a bölcsődés korú gyermekek 30%-nak kell 2010-re helyet biztosítani, a mai 10,1%-kal szemben. Mindeközben viszont éppenséggel a sokkal jobb ellátottságú óvodás korosztály sem áll jól: sok helyen ötéves kor alatt helyhiány miatt nem tudják az óvodák a gyermekeket fogadni. Így aztán a kötelező „beóvódázási” korhatár leszorítása is annyiban maradt, nem kell négyéves kortól oviba menni. Mit reméljenek így a bölcsődék?

De mi okozza vajon az áldatlan állapotokat? Hiszen a rendszerváltás előtt az úgynevezett teljes foglalkoztatottsággal összehangolva a bölcsődei férőhelyek száma is teljesen lefedte az azt igénylő népességét. A kilencvenes években azonban a bölcsődék száma a felére csökkent – egyfelől anyagi okok miatt zártak be a bölcsődék, másfelől a szocialista társadalom dolgozó nőképét felváltotta egy más, hagyományosabb szemlélet: vissza a nőkkel a családba! A munkahelymegszűnések okozta munkanélküliséget papíron csökkentette, ha a nők gyesre-gyedre mentek. Ma már amilyen elképzelhetetlen a nők nagy többsége számára, hogy 8-10 hónapos gyerekük mellől visszamenjenek dolgozni, olyan lehetetlen is – csak éppen esetleg a két-két és féléves mellől is, amikor már a GYES (a mindenkori öregségi nyugdíjminimummal megegyező összeg, jelenleg 23000 forint) legkevésbé sem fedezi a család kiadásait. A kétkeresős modell így aztán a magyar háztartások háromnegyedében ugyan ma is irányadó, csak nem mindig megvalósítható. A helyzet Budapesten sem jó: pár kerületet kivéve mindenhol 100% feletti a férőhely kihasználtság, és a túltöltöttség miatt az azonos évre jelentkezőket többnyire nem tudják fogadni, csak várólistára teszik, és egy esetleges üresedéskor kerülhet bölcsődébe a gyerek. A bizonytalanság azonban tovább nehezíti a nők munkakeresését-munkavállalását. Vidéken, a kisebb lélekszámú, 10-40 fős bölcsődékben a helyzet még rosszabb, itt sokszor másfélszer annyian járnak, mint amennyien elférnének. A legkataszrofálisabb mégis a községek helyzete: ugyan Budapesten is megszűnt a kilencvenes években a bölcsődei férőhelyek majdnem fele, míg a korosztály létszáma csak kétharmadára csökkent (de épp most a Ratkó-unokák hulláma miatt tetőzik), a tízezer fő alatti községekben azonban még csak nem is kötelező az önkormányzatnak bölcsődét fenntartani. A budapesti kb. 8000 férőhellyel szemben az itt élő gyerekeknek kb. 1000 férőhelyen kell osztozniuk, noha a korosztály körülbelül 20% él kistelepülésen – és természetesen a szegényebb része. (Összesen az egész országban 23 771 férőhelyen majd 30 000 gyerek jár bölcsibe.)

Az csak hab a tortán, hogy az emlegetett várólisták és túltöltöttség miatt még ahol van bölcsi, ott se könnyű bekerülni. Noha nincs különösebb jogszabályi feltétele a bölcsődei felvételnek (csak korhoz kötött), a bölcsődék általában több feltételt is szabnak: munkavállalásról igazolás, hátrányos helyzet, gyes mellett félállás, vagy védőnői, orvosi, gyermekvédelmi ajánlás szükségeltetik. No meg helyi lakosnak, vagy helyben dolgozónak kell lenni. De úgy hírlik, hogy a méltányosságon kívül ma is a jó kapcsolatok (óvónő, védőnő, önkormányzati dolgozó rokon) a perdöntőek. 

A különböző gyermekgondozási ellátásokat igénybe vevőknek ilyen körülmények között nem könnyű visszatérni a munka világába – 39 %-uknak ez azért okoz nehézséget, mert nincs kire hagyniuk a gyereket, és közülük minden negyedik nő a bölcsődei férőhelyeket kevesli. A helyzet a községekben a legrosszabb, ott 40%-uk küszködik ezzel a problémával – noha éppen nekik lenne legnagyobb szükségük a bölcsődére, hiszen munkájukhoz többnyire ingázniuk is kell. A munkáltatók nagy része sem látja, illetve látja viszont örömmel a problémás kisgyermekes munkaerőt, aki várhatóan többet fog hiányozni és kevésbé lesz leterhelhető. Ezért az anyák az alternatív időbeosztású munkákban (távmunka, éjszaka és rugalmas munkaidőben elvégezhető munka, részmunkaidő) érdekeltek, ezek azonban ma még nem igazán elterjedtek hazánkban, noha a munkaadó részéről csak szervezési többletenergiát igényelnének.

De ha ennyire egyszerű lenne ezeket a dolgozni vágyó nőket visszacsalogatni a munka világába, akkor miért nem kötelezi az állam az önkormányzatokat több bölcsődei hely biztosítására, illetve miért nem áldoz erre, hiszen a dolgozók-adózók számának növekedésével visszanyerné, amit beáldozott?

Valószínűleg éppen nem. Ugyanis a gyermekgondozási ellátások nem csak arra jók, hogy az anya nyugodtan nevelgethesse otthon a csemetéit, hanem a női munkanélküliség visszaszorítására; a munkaerőpiaci egyensúly egy elemeként a munkaerő-kínálat túlságos növekedésének lefogására. Olcsóbb az államnak a hosszan gyesen, gyeden levő anya, mint a munkakereső, esetleg munkanélküli anya – de vajon hosszabb távon is ésszerű-e ez a magatartás? Hiszen a hosszútávú hatások közé tartozik az is, hogy az éveket otthon töltő nő tudása elavul, munkakeresési hajlandósága lanyhul, tapasztalatai megkopnak, munkahelye megszűnik. Gyermekei pedig nem kerülnek be az intézményes nevelésbe, így a hátrányos helyzetűek még inkább lemaradhatnak kortársaiktól, és az ő későbbi integrációjuk, sikertelenebb életpályájuk nagyon sokba kerülhet az államnak.

Nem csak a munkaerő-szabályozás lehet a nők otthontartása mögött – a bölcsődei férőhely bizony nagyon sokba van az államnak: évi 900 000 – 1 100 000 forintba. Ez az összeg csak nőni fog, ha a bölcsődei gondozók elérik, hogy főiskolai végzettséghez kapcsolódjon a gondozói állás (a szakma presztízse és a hozzáértés is ezt kívánja), ugyanis akkor magasabb közalkalmazotti bérkategóriába kerülnek. És egyáltalán nem biztos, hogy a dolgozó anya megkeresi ezt a kiadást az államnak.

Mivel a bölcsőde ennyire drága dolog, két úton lehet elindulni: azok a középosztálybeli rétegek, akik azért adnák bölcsődébe a gyermeküket (többnyire a számukra jelentősebb összegű, mert munkaviszonyhoz és keresethez kötött GYED után), hogy visszatérhessenek aránylag jobban kereső állásukba, járuljanak hozzá valamilyen mértékben a bölcsődei helyek finanszírozásához. Egy példa: ha egy diplomás nő tanárként állást talál gyermeke kétéves korában, és lecseréli a GYED-et egy körülbelül havi nettó 85 000 forintos jövedelemre, akkor abból áldozzon valamennyit a gyermek napközbeni felügyeletére.

A községekben, kistelepüléseken élők számára alternatívát jelenthet a családi napközi intézménye. Ez olyan kis, maximum hét fős „gyermekmegőrzőt” jelent, ahol egy, legalább középfokú végzettségű, és családi napközi vezetői szakképesítésű személy közalkalmazotti státuszban felügyel maximum öt gyereket. A családi napközi tárgyi feltételei megfelelnek egy átlagosan higiénikus háztartásnak, egy vidéki családi házban kényelmesen elműködhet: magyarán átviszik a szomszéd anyák a gyerekeket az egyik vállalkozó kedvűnek, aki ezáltal bejelentett jövedelemhez jut, a szakképzését meg, amennyiben előtte munkanélküli segélyben vagy gyesben részesült, jó esetben kifizeti a munkaügyi központ. A napközit a jegyző engedélyeztetheti, ha minden feltételnek megfelel. A probléma csak az, hogy a marginalizálódott csoportok reintegrációját ez legkevésbé sem segíti – el tudjuk képzelni, hogy egy ilyen, lényegében informális térben együtt játszadozik a roma és nem roma gyerek a kis szabolcsi faluban? A másik gond, hogy az állami normatíva fejenként 152 000 forint, a közalkalmazotti fizetés a bértábla legalacsonyabb fokán pedig járulékok nélkül is körülbelül 60 000 havonta. Azaz tizenegy havi családi napközi, teljes feltöltöttség mellett is, éppen csak a személyzet kifizetésére elég – és akkor még nem volt szó az ugyan minimális, tárgyi feltételekről (festés, biztonsági felszerelés, takarítás stb.) és az étkeztetésről. A helyzetet tovább rontja, hogy ha esetleg öt gyereknél több tartana igényt az ellátásra, akkor 6 vagy 7 gyereknél két gondozó szükségeltetik, ami aránytalanul megdrágítja (ellehetetleníti) az üzemeltetést. Így a családi napközi meglehetősen szűk körben jelent valós alternatívát. A nagyvárosokban még kevésbé elképzelhető: mind a gyerekszám, mind pedig a szülők igénye a tartalmasabb foglalkozásra, a képzett gondozóra ez ellen hat.

A megoldás tehát még várat magára – addig a tehetősebbek akár havi fizetésük felét is elkölthetik egy magánbölcsire, és azzal vigasztalhatják magukat, hogy a munkatapasztalatban megtérül az összeg. A szegényebbek meg vagy neki állnak megszervezni maguknak a gyermekfelügyeletet, vagy bíznak Kiss Péter (és utódai) ígéreteiben.

 
Források

www.szmm.gov.hu/download. php?ctag=download&docID=668
MTI 2007. 03. 09.
www.portal.ksh.hu
www.csana.hu
Debreceni Erzsébet - Komka Norbert: A nők foglalkoztatási helyzete és a nők foglalkoztatási esélyegyenlőségét célzó aktivitások a fővárosban. Bp., 2004.
Országos bölcsődei helyzetkép, NCSSZI 2002.
KSH, Gyorstájékoztató 2006. június 9.
KSH, Visszatérés a munkaerőpiacra a gyermekvállalás után, Bp., 2006.
Visszatérés a munkaerőpiacra a gyermekvállalás után, Bp., 2006.

Címkék: okosság mama bölcsőde

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://leababa.blog.hu/api/trackback/id/tr25274601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsikla Ilona 2007.12.27. 16:02:44

Tanító, fejlesztőpedagógus és családi napkozi vezető vagyok Kecskeméten. Nagyon örülök, hogy felkerült ez a cikk a lapra. Valóban összefoglalva, jól követhető a probléma ok okozati összefüggése, élvezettel olvastam..
Külön örömömre szolgált, hogy a családi napközikről, mint lehetőségről írt. Az az észrevételem, hogy ha az állam kicsit kevesebbet akarna a kisgyermekek napközbeni ellátásán spórolni, s a fent említett 900000 ft /ennyibe kerül az állami bölcsödei ellátás /és a 152000 ft / ennyi a családi napközibe egy gyerek normatívája / közötti különbséget csökkentené, több gyermek is igénybe tudná venni a családi napközit. Élvezhetné a kiscsoport, a családias légkör, a személyre szabott játékos időtöltés előnyeit, egy biztonságos, szeretetteljes környezetben. S nincs jobban kamatozó pénz, mint amit gyermekeink nevelésére, oktatására okosan használunk fel. Üdvözlettel: Zsica

peppermint 2007.12.27. 22:06:01

Hanna, nagyon jó a cikk. Örülök, hogy itt legalább elolvashattam. Gratula!

Paramami 2007.12.28. 22:04:39

A cikk nagyon jó, egy elemében nem értek csak egyet: szerintem igenis megérné hosszútávon az államnak, ha fenntartaná a bölcsődei helyeket, még akkor is, ha nem fizetnének (direkt) hozzájárulást a családok: ha valaki visszamegy dolgozni, akkor nem csak havi 70-80 ezer forinttal csökken a TB által kifizetendő összeg, hanem az átlag 150 ezer forintos bruttó fizetést figyelembe véve (lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha azt olvastam volna legutóbb, hogy ennyi az átlag) az államkasszába majdnem ugyanennyi befizetés jutna adó, TB és egyéb jogcímen (a munkavállaló fizet úgy 60-70 ezret, plusz a munkaadó is majdnem ennyit). Vagyis úgy havi 230 ezer forinttal kellene kevesebbel terhelni az államkasszát összességében, míg a bölcsőde ezek szerint havi 100 ezer forinttal csökkentené - az össznyereség tehát havi 130 ezer forint lenne az állam részéről. És ez csak a direkt nyereség, a társadalmi hatásokról és hosszú távú hasznokról még nem is beszéltünk.

Igen ám, csakhogy a befizetések nem egy kasszába kerülnek, amiből aztán direktben kifizetnék a kifizetendőket, és ahol a kifizetések vannak (önkormányzat), alapvető likviditási gondok vannak, tehát megint a rövidtávú gondolkodás és az önkormányzatok szörnyű anyagi helyzete érvényesül.

Össztársadalmilag pedig annak az előnye, hogy valaki integrálódik, és hosszú távon saját magára támaszkodik, felbecsülhetetlen ahhoz képest, hogy az állammal tartatja el magát és a családját, és nincs perspektívája.

A jövedelemarányos bölcsődei támogatással pedig pontosan azért nem értek egyet, mert már önmagában az adórendszer is egy jövedelemarányos támogatás (bár ezen a szinten inkább sarc) az állam felé, ami végső soron fenntartja a bölcsődéket: ha havi 100 ezret keresel, és mondjuk, hogy egykulcsos adó van (ó Szlovákia, ki minket jó leelőztél egy főre jutó GDP-del, holott évekkel ezelőtt sehol nem voltál hozzánk képest...), akkor havi 20 ezer forint adót fizetsz, míg egymillió forint után már havi 200 ezret. Éppen ezért tartom nagyon demagógnak, hogy "a gazdagok fizessenek több adót" - többet FIZETNEK, már. Arányosan ugyanannyit (esélyegyenlőség), de mivel nagyobb az adóalap, nagyobb összeget fizetnek abszolút értékben. Szerintem ez így igazságos...

Harmadszor: én egyébként nem a bölcsit választottam, pedig lett volna hová visszamennem, napi 10 órát lettem volna távol az egyévesemtől, de szerencsére így is megélünk valahogy, bár nem könnyen most, mivel a férjem még mindig a felét keresi kb. annak, amit én kerestem és keresnék, ha visszamentem volna most októbertől, ahogy megtehettem volna. Én tudatosan választottam a munkahelyemtől való eltávolodást és a valószínű lemaradást és elszakadást, de én oroszlánanya típus vagyok, és nem fért volna bele még a napi 6 órás elszakadás sem. Így éppen kijövünk a pénzünkből úgy, hogy utazni nem tudnánk, ruhát néha anyám vesz nekem, ha már nagyon unja, hogy mindig ugyanabban lát, Blanka sem kap drága cuccokat, max. néha a nagyszülőktől, inkább használt ruhákat veszek neki bababörzéken, de úgy érzem, hogy roppant kiegyensúlyozott, és én sem voltam még sosem ennyire boldog és kiegyensúlyozott. De én is hónapokig gondolkodtam, hogy mi legyen, és akkor döntöttem így, amikor a munkahely és bölcsi gondolatától másodpercek alatt görcsbe rándult a gyomrom. Úgy gondoltam, hogy ez nekem nem éri meg.

Viszont akinek muszáj visszamennie, annak igenis "járna" a bölcsi. Mondom én, aki úgy tűnik, hogy konzervatívként szocialistábban gondolkodom, mint az állítólagos szocialisták, de hát ma ilyen világot élünk...

levendul 2008.01.07. 17:48:58

csak elolvastam végre :), nekem is tetszett

jó lenne itt is csinálni egy családi napközit, asszem Nógrád az egyetlen megye, ahol még a megyeszékhelyen sincs bölcsőde :(

babó 2008.02.05. 17:10:25

kár, hogy nem jelent meg a porontyon, most ajánlotta ott valaki, tényleg jó a cikk.

sztem sokan fizetnének valamennyit az ellátásért, ha akkora az összeg, hogy a befizetés után is több marad (legalább egy kicsivel) a munkabérből, mint a GYES összege.

Guruljka 2008.06.19. 22:35:36

Hanna!
Úgy kerültem ide, hogy láttam belinkeltél Vakmacskához.
És örülök neki, mert most szét fogom ezt a cikket küldeni a szélrózsa összes irányába.
Végre egy alapos és részletes elemzés! Köszi!
Mit mondjak még, hogy értelmes és alapos?
Mert az!
Látom jön a 2. baba is: sok boldogságot nektek!