HTML

IndaFotó képek

Olvasók

Már tavaly is volt karácsonyom, de akkor még kis krumpli voltam, és a lényeget végig aludtam, meg szopiztam. Idén viszont már tudtam, hogy új játékok, rengeteg édesség és rohangászás lesz három napig. A Mama némi rettegéssel tekintett e napok elébe, és én is elég eszült voltam. Ezért nem aludtam két éjszakán át karácsony előtt. Így a Mama is elfelejtett feszült lenni, meg minden mást is elfelejtett, mert zombivá változott. Nem lett áttetsző, vagy büdös, csak mindig lekókasztotta a fejét és a szemhéjait.

Akár fel is sorolhatnám az ajándékaimat, de minek: duplotól kiskuckóig volt minden. Édességből a nagymamám bejglije említésre méltó. Meg a kindercsoki, az mindent vitt. Egyáltalán, ennyi csokit egy nap még sosem ehettem. Arról nem is beszélve, hogy tízkor aludtam el, noha már hétkor majdnem eldőltem a fáradtságtól, és mindentől röhögőgörcsöt kaptam.

Karácsonyi készülődésként sütöttünk mézeskalácsot is (a Porontyon volt a receptünk, híresek vagyunk). Én szaggattam, de a díszeket, főleg a mazsolát meg a mandulát inkább megettem. A nyers tésztából cask keveset kaptam, először nem értettem, miért, de amikor megkóstoltam a készet, nem is kértem többet belőle. Utána két napig sütőkesztyűben rohangáltam, és folyton sütöttem. Egyébként is nagyon házias vagyok: a szemetet rögtön kidobom, a sálat, kabátot a helyére viszem, és erre a mamát is utasítom. A Papát nem, mert azt kifigyeltem, hogy ő ilyet nem csinál, helyette én viszem a szemeteta szemetesbe. A Mama egyelőre elhalasztotta a világnézeti nevelésemet, és nevetgél rajtam. A babámat is megetetem, naponta ötvenszer átöltöztetem, lefektetem aludni, susog neki, puszilgatom, fel-alá tologatom a babakocsijában. Kaptam is babaruhát a nagymamától, de szokás szerint használhatatlan szűk ujja, rövid dereka és széles háta van - ez a pullóverkötés nem megy neki. A nadrág is három számmal kisebb, kilóg az Élőke segge belőle. Maradnak az én levetett ruháim addig is, amíg a mama nem szán erre egy kis pénzt, csak most nincs neki. Ja, telefonálni is tud a baba.

Jelentem, van már kedvenc mesém: jó érzékkel kiválasztottam azt a könyvet, amit a mama legkevésbé szeret, és napi húszszor felolvastatom vele: az Iciri-piciri, ez még nem lenne baj, de egyrészt a Mamam nem szereti az r hangot, amit nem tud kimondani, másrészt a nagymamától kaptam, és a mama szerint ijesztő és undorító képek vannak benne. Hát szerintem meg nagyon is kifejezőek.

Kedvenc játékom pedig a kátyúzás - nem, nem a jég által rongált téli utakra megyünk ki közmunkát végezni, hanem dülöngélős ölbéli játékról van szó, amit a mama tanult még régen valami foglalkozáson. Ezért ha elrikkantom magam, hogy tááá, megfelelő énekhangon, akkor rögtön tudja, mit kell csinálni. Még csip-csipezni is szoktunk, ha egymásra rakom a kezeimet, meg ec-pecelni, ha a lábamra mutogatok, vagy lógalábalni.

Hát el ne felejtsem: átrendeztük a szobámat: végre a játékaim közelében aludhatok. A polcom mellett meg van egy kis szivacs, pokróc, párna, és a könyveim, a Mamával ott ücsörgünk napközben, ha nem rohangászunk vagy főzünk, és végigolvassuk az össze mesekönyvemet. Én gyorsna lapozok, a mama meg megpróbál követni, de szerencsére sokat mutogattam neki, őgyhogy már a legtöbb részt fejből tudja.

 

A babajel-tudományommal én is egy csomót el tudok neki mesélni: a békákat, kutyákat, cicákat, halakat, cápákat, testrészeket, autókat, madarakat megmutatom neki aképeken, hogy jobban tájékozódjon, meg ne unatkozzon.

A héten például azzal is lenyűgöztem, hogy a nagynénim szobájában lévő absztrakt vöröses festményre mutogatva azt jeleztem, hogy forró, azaz tűz. Nem gondolta, hogy értek a modern képzőművészethez, de hát nem tudja, mit szoktunk csinélni, amikor Blanka tántival eltűnük a szobájában a papírok és festékek sűrűjében.

A másik szuperprodukcióm az volt, hogy a nagybátyám új giroszkópját kitanuétam egyből. Amikor megkaparintottam (nem volt egyszerű, mert szinte le se tette), úgy tettem, mintha megrántnám az indító zsineget és forgatnám. Sőt, amikor szopizás közben meghallottam a surrogását, akkor is elkezdtem csuklókörzéseket végezni.

A karácsony további alakulásáról még beszámolok, de most már kezdek ébredezni, és ezért ideje, hogy a mama abbahagyja a gépelést. Hamarosan (de tényleg!) találkozunk.

Címkék: karácsony főzés baba

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://leababa.blog.hu/api/trackback/id/tr8274599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.