HTML

IndaFotó képek

Olvasók

Kedves Lea!

Nem bírom ki, hogy ne vegyem át a tolladat és szerepedet egy kicsit. Elvégre nem írathatom azt veled, hogy jaj de édes meg jófej vagyok, hiszen ezt te nem is gondolhatod. A gyerek számára a világ és benne önmaga adott, természetes. Csak én csodálkozom rá folyton, hogy milyen jó veled lenni és figyelni, ahogy mindennap magadba gyömöszölsz valami újabb tudást - megérteni, hogy mennyire bonyolult a legapróbb dolog is.

Az újszülött szeme magába szippantja a világot és a tekintetet. A te szemed pedig olyan élesen lát és megfigyel, úgy fogadja be és dolgozza fel a világot, ahogy csak a tudósoké vagy azoké a művészeké, akik önmagukat és a világot az idegen megértésével akarják feldolgozni. Sose jönnék rá, hogy kognitív folyamat eredménye, egyfajta ráismerés, hogy ahhoz, hogy kibújjunk a kardigánból, át kell venni a babát, zsömlét, kislapátot a másik kezünkbe. Minden automatizmus és láthatatlanná vált folyamat újra alkotássá válik, a folyamat, a cslekvés meglakotásává és lerombolásává. Az ismétlés neked még nem rutin, hanem újrafelfedezés és élvezet.

Annyira jó látni, ahogy tologatod a kis babakocsidat, benne a kis Paprika babával, és pár lépés után megállsz, kiveszed, rázogatod, nézegeted, beszélsz hozzá. megpuszilgatod. Magadhoz szorítod, és megpróbálod egy kézzel tolni a kocsit. Az félrekanyaodik, ezért megfogod középen, mert erre is rájössz, és úgy tolod. Visszateszed a babát, és kezdődik elölről.


Vagy amikor kiveszed Élőkét a kiságyából, bepréseled magad, még a te kis fokhagymafeneked is alig fér be, és kéred a babát, majd benn az ágyban ülve magadhoz öleled. Majdhogy meg nem szoptatod. A kétéves szülinapodra biztos varrok neked egy hordozókendőt. Amúgy is szükséged lesz rá, mert folyamatosan magaddal hurcolsz legalább egy babagyereket, ha nem kettőt.

Rájössz, hogy a redőnyt az a húzó mozgatja; hogy a kis lyukas korongakat lapjával kell a rúdra helyezni, hogy rácsússzanak. Elég egyszer megmutatni, hogy a teknős kajáját a teknős eszi, és hogyan kell odaadni neki, és már tudod is etetni.

A kulcsot csak a zárba teszed be, és megkeresed a zárat; a szemetet a szemétbe dobod, bár még sokszor azt is, ami éppen nem kell - végülis logikus, ki lehet majd venni, nem? Így tűnnek el kancsókban, könyvek között és vödrökben a telefonok és bankkártyák. Felnyújtod a kezed öltözködés közben, de akkor is, ha segítséget vársz tőlem, kérdő-felszólító Maamaaa!-val kísérve.

Ma a kirakóssal játszottunk, és te valamiért a fát mindig elvitted a szoba túlsó végébe. Amikor hazajöttünk, ettél, aludtál, és mindezek után határozottan elindultál a szoba túlsó végébe a fáért, majd berakattad velem a helyére.

Folyton kukucst játszunk: ezzel vigasztalódsz, ha kicsit nyűgös vagy, ezzel vídhatunk fel mi is, de többnyire te kezdeményezel, eltakarod a kis kezeiddel a szemed, látszik ahogy alatta kimosolyogsz, és várod, hogy kérdezgessem, hogy hol a Lea? Végre felbukkansz, és akkor mindenki nagyon örül.

Délután tudod, hogy mikor jön a POzsi, olyankor üdvrivalgással (egyelőre mamaaa, ahogy minden rokonod) előre örülsz, kiszaladsz elé, hatalmasan mosolyogsz, de amikor belép, úgy teszel, mintha csak arra jártál volna, és mással foglalkozol, amíg fel nem vesz.

Nagyon szereted nézni, ahogy főzünk. Ha valami olyat látsz, amit babanyelveden meg tudsz nevezni, rögtön mondod - sőt, keresed a helyzeteket, amikor ismerős tárgyakat láthatsz. Felismered a bizarr cseh rajzokról a bögrén, hogy kutya és cica, és mondod, lihegéssel és cöcögéssel. Felállunk az ablakba, és mutatod az elmenő autókat, vum, vum kíséretében. Nekem ne mondják a pszichológusok, hogy három évesen tanul meg kategorizálni, akkor jön le neki, hogy a Blöki is kutya, meg a Morzsa is. Neked minden kutya kutya, sőt néha minden állat, de a szomszéd kutyának már ugatnia se kell, induláskor odaszaladsz az ajtajához, és mutatod, hogy ott benn lakik a kutya. Rendre odamegyünk a sütőhöz meg a radiátorhoz is, és elmondod fújogatással, hogy az bizony forró.

Legaranyosabb a tisztaságmániád: ha esett, mi biztosan mindent letörölgetünk a játszótéren. Otthon is letörölgetjük a polcokat, tologatjuk a morzsaporszívót, mindent összevizezünk, amit csak lehet, főleg magunkat. Az apró szemeteket meg időnként bedobod a kukába. A vécét minden használat után alaposan kisikálod és lehajtod a fedelét. Az arcodat akkurátusan törölgeted, fogat és arcot is mosol viccből néha. (Hír: kijött az első őrlöfogad két napja.)

Pár napja rájöttél, hogy a ceruza nyomot hagy a papíron. Érdekes, egyelőre a falakat nem rajzoltad össze, mindig kérsz papírt is a művelethez, amit azért még hamar megunsz. De a homokozóban már igazán elmélyülten tudsz egy helyben játszani: illetve utasítani engem, hogy mit építsek, gereblyézzek össze, hogy te aztán szétlapátolhasd.

No és a kuckózás. Az is egészen új fejlemény. Minden kis hely kuckó, ahova a babával be lehet telepedni és csak úgy lenni, megbújva. Ki- és bemászni, élvezni a saját hely örömét.

Lea! Tök jó veled lenni egész nap. Nagyon szeretek játszani veled. Alig várom, hogy képeskönyvezzünk (bár egy-két kedvenc könyvedet most is szívesen lapozgatod), meséljünk, festegessünk, meg minden olyasmi, amit sokkal jobban szeretek csinálni, mint bármi mást. Bármi felnőtt dolgot. Mindig is ezt szerettem a legjobban csinálni. Veled pedig külön élvezet, mert kedves vagy, intelligens, finom és egyszerűen zseniális.

Címkék: mama képességek

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://leababa.blog.hu/api/trackback/id/tr8235674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

panka 2007.11.23. 19:17:01

Ó, ez nagyon szép lett.

Pumatex 2007.11.23. 22:36:01

Hüpp... Pannácskám le van maradva néhány hónappal, már alig várom, hogy ő is elkezdje érdemben felfedezni a világot, ne csak hanyatt vagy hason fekve.

Paramami 2007.11.28. 00:01:26

Hát ez szerintem is nagyon szép lett! Én is így érzek Blankával kapcsolatban - olyan jó vele lenni egész nap! Életemben nem volt még ilyen jó dolgom, soha nem voltam még ennyire boldog és kiegyensúlyozott, próbálok minden percet maximálisan kiélvezni!

Anyanyanya 2007.11.29. 17:27:57

Fura, de én is hasonlóan érzek az én Blankámmal kapcsolatban. Nem is tudom mi lesz velem, ha majd egyszer végetér a jó világ és vissza kell menni dolgozni.