HTML

IndaFotó képek

Olvasók

Nagyon büszkék rám a szüleim, mert egy csomó területen bámulatosan kiteljesítettem a tudásomat. Az evésre fixált anyám szerint a legédesebb, hogy tudok felnőtt módra sült krumplit enni. Arról van szó, hogy meg kell fogni a kis csík végét, három ujjal, a kisujjamat kisasszonyosan eltartom, aztán beleérintem a piros trutyiba, majd kicsit megnyalogatom, megcsócsálom, és aztán leharapom a végét. Egy hosszabb krumpliszállal háromszor is el lehet játszani.
Ezenkívül minden alkalommal, ha a Mama vécézik, bemegyek hozzá, letépek neki egy darab papírt, odanyújtom, megvárom, míg végez, majd a vécékefével kitakarítom a vécét, azt visszateszem a helyére, lehajtom a fedelét, és becsukom az ajtót, akkurátusan. Rend a lelke mindennek.

Tegnap a Mama kitette sétálni a teknősöket, és én próbáltam barátkozni velük, de vagy elszaladtak, vagy ha megsimogattam a hátukat, akkor megijedtek és ugrottak egyet, majd behúzták fülüket-farkukat. Mivel nekem is mindig vizet ad a Mama, ha nyugtalan vagyok, hoztam nekik vizet, és megitattam őket, de nem kérték, úgyhogy csak lelocsoltam a hátukat. Erre se reagáltak, ezért vittem nekik egy pelenkát, hogy bepelenkázkodjanak, de elmásztak előlem. Annyiban hagytam a dolgot, és inkább csak kísérgettem őket a lakásban, de nem sok időm jutott rá, mert felébredtek Paprika és Élőke, a babáim, és ki kellett vennem őket a kocsiból. Élőkét kivittem levegőzni az erkélyre, de mindig lecsúszott a székről, de nem húztam fel magam, hiszen kicsi még, nem az ő hibája, csak visszaraktam folyton. Akkor hívott Paprika, ő meg a matracra akart feküdni, de elég nehéz két babát egyensúlyozva járni, pláne mert nem látok magam elé, meg mert csak kétszer vagyok nagyobb Élőkénél, és magam sem egyensúlyozok még tökéletesen. De hát kedves olvasóimnak nem kell ecsetelnem egy kétgyerekes anya nehézségeit - pláne ha az a kétgyerekes anya maga is még csak egyéves múlt.

Ma egyébként speciel szar napom volt, hajnalben ébredtem, fél hétkor, nem bírtam fél háromig visszalaudni, sokat nyavalyogtam, sírdogáltam, hánytam-vetettem magam, a mama hordozott, a mamó hordozott, sétáltatott, etettek, itattak, de hiába - ha egyszer zizi volt a fejem a ballábbal keléstől. Remélem, ma kialszom magam - még akkor is sírtam, amikor bemásztam a kiségyba, pedig most először magam indítványoztam a dolgot. Igaz, csak kicsit, és azért, mert délután már megint majdnem leszakadt az a szar, a mama az utolsó pillanatban tartotta és szerelte meg félkézzel, hiába próbálta titkolni, éreztem, ahogy mozog, és nagyon megijedtem, sírtam is. Már négy boltban voltunk alkatrészt keresni, de kiderült, hogy nem gyártják egy éve a speciális l alakú kiságypöcköt. Nem tudom, mi lesz így, de a mama csak kitalál valamit, mert ez nem állapot.

Címkék: alvás baba teknős vécé

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://leababa.blog.hu/api/trackback/id/tr21222937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

panka 2007.11.13. 08:12:52

Nahát, Lea, rólad álmodtam. Nagyon ügyes kislány vagy már és nagyon bírom a mamádat. És tessék aludni (bár ezzel mostanában az én babámnak is meggyűlt a baja)!

boribon 2007.11.14. 17:20:41

Lea, ügyes vagy, a kulturált krumplievés nem egyszerű feladat, néha felnőtteknek is kihívást jelent...
Azért aludj is, egy kétgyermekes anyának sok pihenésre van szüksége. :-)

panka 2007.11.15. 20:35:54

aha, nekem is így sikerült, amikor először vágtam le a frufruját :DDD.