HTML

IndaFotó képek

Olvasók

Képzeljétek, őszi szünet van másoknak, de nekünk őszi fejlesztőprogram. A Mama teljesen betáblázott engem és a Papát, hogy hasznosan töltsük el a szabad időnket. Csütörtökön például egész napra megszabadult tőlünk, hogy netezgethessen nyugodtan, és izgalmas posztokat tegyen fel a másik blogba, amelyek ezer év múlva fognak megjelenni, mert mindenkire rátört az akut grafománia. Annyira ügyes volt, hogy csak egyszer hívott fel, hogy élek-e még, miután az ablak alatt pont akkor esett el egy kiscsaj, akire az apja vigyázott, mikor ő kinn ücsörgött az erkélyen.

Ma egyébként összefutottunk a helyi játszótéren a csajjal, és képzeljétek, tényleg eléggé pórul járt, felrepedt a feje, és össze kellett varrni a Madarászban. Brrr. Vigasztalásul adtunk neki egy homokgombócot a Mamával, de aztán ő is csinált egyet nekem, ami sokkal szebb volt, mint a Mamáé, én azért nem vettem el tőle, hogy ne bántsam meg a Mamát. Csúszdáztam is vele, én hason, ő szépen ülve, na mondjuk én se vakmerészkednék egy varrással a fejemen.

Lényeg a lényeg, jó volt a Nagyinál, ettem egy csomó töltött káposztát, ezzel is megmutatva a mamának, hogy van étvágyam, és hülye se vagyok: ha ő nincs ott, nem ácsingózok a cicire, hanem eszem. Csak ugye amikor ő ott van, akkor egyetlen érvet se találtam még arra, hogy miért is ne szopiznék ebéd után/helyett? Ugye kivéve, ha egy tábla csoki volna az ebéd, ami finom, kalóriadús és álmosító.

Pénteken a papa meg a mama gyerekeskedtek, és elmentünk együtt cukrászdába és sütit ettünk ebédre - ezt úgy kéthavonta megjátsszák. Én inkább csak átaludtam a dolgot, aztán már haza is értünk, mire felocsúdtam, de én zöldborsófőzeléket kaptam, ami a kedvencem, meg mert egészséges, hogy legalább valaki legyen a családban, aki vigyáz a vonalaira. Délután letöröltem a polcokat, a díszek alatt is, a mama csak ámult-bámult, mert ő nem törölt port egész életemben, de aztán rájött, hogy ezt csakis a Mamótól tanulhattam. Ezért jó, ha vannak az embernek nagyszülei, különben belefulladnánk a mocsokba. Nagyon csodálkoznék, ha két-három év múlva nem nekem kéne főzni és mosogatni, hogy rendben menjenek a dolgok a családban.

Délután elugrottunk egy nagyon tuti helyre, az Állatkertbe (csak azért, mert a Papának volt ingyenjegye - ez elég jellemző rájuk így hónap végén), és elmondhatom nektek, hogy király volt.

Láttam egészen kicsi szőrös gyerekeket, akik a fákon ugráltak, meg nagy, a papához hasonló, földön heverésző szőrös pasikat. Aztán egy óriási, fújtató teknőst, nagy szemekkel és pörgő füllel, meg egy hat méter magas fűevő kutyát. A legaranyosabb egy fehér kutya volt, aki egészen odahajtotta hozzám a fejét, amikor én az üvegfalához tapasztottam az arcom. Legszívesebben megsimogattam volna, de nem lehetett, mert nagyok a fogai. És? Nem a fogait akartam simogatni.

A legfurcsább dolog, ami történt velem, hogy a mama vett egy új babaágyat, rácsos, kicsi, de valahogy elrontotta, mert egyszerűen még ülve sem férek bele. Pedig rám férne egy új ágy, mert ez már kétszer leszakadt, használt és görbe az alja. A Mama mindig ígéri, hogy majd megszerelteti, de süket duma. Viszont a kicsi új ágyba mindenáron az Élőkét rakta be, én hiába vettem ki, és másztam be kétségbeesetten a helyére, hogy legyen hol aludnom, doszt kitúrt belőle. Néha nem értem az anyámat. Ja, és mindezt játéknak nevezi. Hát nem lesz gute Miene zu dem bösen Spiel. Hogy megvillantsam kicsit a nyelvtudásomat is.

Holnap meg jön egy ember, a mama volt pasijának az apja (ez nekem túl bonyolult), aki valami varázslatot fog velem csinálni, és majd erről is olvashattok a Porontyon egyszer. De előtte nagy vonalakban még én is beszámolok majd.

(El ne felejtsem! Nézzétek meg a képeket a galériámban.)

Jó hetet

Lea

Címkék: apa képek állatkert játszótér

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://leababa.blog.hu/api/trackback/id/tr2217483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KuncillaBrazovics 2007.11.06. 12:37:56

Ha a szaladó kép fekete-fehér lenne, egy Fellini film záróképének is beillene. Tetszik.