HTML

IndaFotó képek

Olvasók

19.
április

Bejelentés

hanna  |  Szólj hozzá!

Kedves Olvasók!

A Lea-Léna blog elköltözik, mert már túl nagyok ahhoz a gyerekek, hogy nyilvánosan posztoljak róluk. Egy zárt facebook csoportban folytatom a naplóírást. Köszi azoknak, akik eddig olvasták.

Hanna

Szólj hozzá!

Léna, miért kell annyit kiabálni, ráadásul ilyen butaságokat meg csúnya dolgokat? Olyan jó lenne, ha kicsit jó lenne mindenkinek együttlenni, mint decemberben. Ezt nem lehet kibírni már tényleg.

Mama, de én ha nem játszhatok eleget, akkor elszörnyülök! És az iskolában sosincs idő játszani.

 

Szólj hozzá!

Tudod, miért mindig a lányok szokták megcsinálni a dolgokat? Mert férj és fele-ség. Érted, fele-ség, felelősség! A férjek pedig alszanak, mert férj el az ágyban!

Szólj hozzá!

H: Gyere, Léna, hadd gyúrjalak meg!

Lé: Hihi, haha, gyurma vagyok!

L: Intelligens gyurma. Limitált kiadás, egyedi, csak nekünk van belőle az egész világon.

Lé: És mágneses is vagyok. Vonzom a mágnest és mamamágnes vagyok. Így, már rengeteg mama rám tapadt!

 

Lé: Mama, te egy haszonállat vagy. Arra használunk, hogy ingyenkönyveket szerezzünk veled, és mindig hozzál haza sok ingyenkönyvet.

Szólj hozzá!

Lé: Mama, én mostanra egy szerelembe látó tündér lettem! Mindenkin látom, hogy kibe szerelmes, jól megfigyelem. mert az osztályba majdnem mindenkinek van párja, a fiúknak van akinek több!

... felsorolja, hogy ki kinek a hányas szintű szerelme...

H: És te? Neked van szerelmes?

Lé: Van, de az titok!

L: Mama, a Lénának egész szerelemlistája van!

H:? Olyan jók a fiúk az osztályban, hogy nem tudsz választani.

Lé: Igen, vagyis nem lehet így választani. Írtam egy listát a fiúkról, akik jófejek, és végigpróbálom őket, és majd akkor eldöntöm, hogy ki legyen a szerelmem!

 

 

Szólj hozzá!

02.
február

A fiúkról

hanna  |  Szólj hozzá!

Léna:

A fiúk, hogyha bántanak, akkor hogyha mondunk nekik valamit, csak egy egész kicsikét is, és egy egész kicsit csak felemeled a hangodat, akkor azt gondolják, hogy jaj, erre nem tudok válaszolni, akkor elfutok. És elfutnak.

---

Lea:

A fiúk csak így görnyedten állnak/ülnek, és azt gondolják: mikor lesz már vége ennek a rohadt órának, mikor mehetek már a rohadt gombfocin játszani, miért kell minden szó elé odatenni, hogy rohadt? Mindegy, rohadt szavak. És akkor ha vége az órának, udvar, udvar fussunk, udvar, itt van valaki, húzzunk be neki, még egy, húzzunk be neki!

Szólj hozzá!

le_na_baldachin1.jpg

Szólj hozzá!

30.
január

hanna  |  Szólj hozzá!

Léna lerajzolta egy napját erkölcstan órán.

 

le_na_erkolcstan1.jpg

Szólj hozzá!

lea_szemu_vegben.jpg

Szólj hozzá!

Ez egy gonosz bejegyzés lesz.

Mert akkora óriási pedagógus lázadás van. Irtó szomorkodás-panaszkodás szeptember óta. Szar a suli, elromlott. Eddig szipiri-szuper volt minden, de most! Valahogy pont azóta telt be igazán a pohár, amióta lett a pedagógus életpálya-modell meg a PÖCS meg az ilyen-olyan-amolyan túlbonyolított hülye értékelések.

Szóval hogy vannak ilyen külső szervek, amelyek mindenféle felháborítóan igazságtalan, differenciálatlan és undok szempont szerint értékelik a tanárokat, ráadásul nem is azt, ami igazán fontos, nem a valós teljesítményt. Nem az igazi tanítással megy az idő, hanem azzal, hog adminisztrálni kell meg kitölteni csak a pontokért. És tök nagy tétje van, mert fizetésemelés stb. Borzasztó, nyomasztó, felháborító... (és nem ironizálok, tényleg az. A jó tanároknak és a rossz tanároknak ugyanolyan rossz ez.)

Oh, wait! Nem ismerős ez valahonnan? Osztályázás, piros pont, kiscsillag, csillagos szívecske, fekete pont, szomorú arc? Teljesen irreleváns, elvárhatatlan szempontok szerint? Felháborítóan igazságtalanul, differenciálatlanul, első pillanattól és ezen múlik az egyszeri és megismételhetetlen felvételi? Egyaránt szétstresszelve a rossz és a jó tanulókat?

Nem pont ezt kapják a gyerekek, amióta világ a világ? Ja, most a tanárok is megkapták ugyanezt a baszott nyomasztó kívülről rákényszerített értékelési rendet.

Kiálltak tömegesen és nyilvánosan a gyerekbarát suli mellett az elmúlt, mit mondjunk... 15, 50, 100 évben? Nem, nem arra a 15-20 alternatív tanárra gondolok, hanem az ilyen Teleki Blanka féle hagyományos sulik komplett tantestületére és ebből mondjuk 40-50 darabra. A nemosztályzás, nempontozás, nemnyomasztás mellett? Ja, nem, hiszen ugyebár teher alatt nő a pálma. Ha magasan a léc, van hova fejlődni.

És hiába vannak jófej tanárok, én egy kicsit kárörvendek magamban, miközben a Léna (7) minden egyes írásfeladatát lepontozzák mindennap. Kicsi piros pont, kicsi csillag, szívecske, semmi (pedig csak egy o volt kicsit vékonyabb, mama! az miért semmi?).

Hát nőjjön az a pálma, baszki. Fejlődjön. Most ez az antidemokratikusan nevelt, jó-rosszra kondicionált őrült fagyi a tanároknak erősen visszanyalt.

29 komment

Van a Normalizion. A Normalizion az egyik legjobb dolog már egy jó ideje. Annyira része az életünknek, hogy szinte el is felejtem, hogy másoknak nem, hogy ez nem egy köztudott evidens dolog.

Most akkor elmesélem a Normalizion történetét.

Ha jól megnézitek a Tesz-Vesz várost, akkor látjátok, hogy van egy két-három kis zöld bogárból álló stáb, a Szórakoztató Televízió stábja, akik állandóan követik az eseményeket. Még egy éve kb. a Lea átvette a szórakoztató televízió nevét, és esténként meg szinte bármikor poénos vagy idétlen vagy idegesítő - ezek között néha nem sok a különbség, a nézők állapotától is függően - műsorba kezdett.

Mindeközben a gyerekek teljesen leszoktak a normál filmekről és átszoktak a különböző vloggerek nézésére. Főleg gamerek, de van köztük hozzájuk hasonló is. Na és valahogy a így lett televízióból lízió, és a lízióból lizion, és a mindenféle lizionok fő, összefogó csatornája lett a Normalizion, ami szintén esti idétlenkedés műsor formában, de sokszor komolyabb okfejtések színtere is. És persze a Léna sem csak nézőként akart érvényesülni, ezért ő lett a Hangyalizion, ami kis hangyaként széttrollkodja időnként a Normaliziont. A Normalizion tehát egy nem youtube-on hanem offline, irl élő vlog, egy teljes oximoron. De vlog, mert van az a vlog hangsúly, amivel be kell köszönni, hogy Sziasztok, Lea vagyok, és ez itt a Normaliziooon! Az a vloghangsúly, amiben jó angolosan mindig a második szótagon van a hangsúly. Általában színészinterjúk voltak, amelyekben a Pozsi vicces válaszain kellett röhögni, vagy egyéb hasonló hülyeségek. De már a névadás is annyira jó. Tényleg, mennyire jó csatornanév már az, hogy Normalision? Most akkor zsenik a gyerekeim, vagy nem? Na ugye.

És egy ponton azt mondtam, hogy akkor vegyük fel a Normaliziont és így lett két videó, egy a Leáé, egy a Lénáé, de azóta van még 2, csak azokat nem vágtam még össze.

Léna: https://www.youtube.com/watch?v=PSfrwYTaez8 - ez egy hagyományos vlog mfaj, a Képzelet vs. valóság, de Léna igyekezett nem kopizni a többi vloggert, hanem Lénásítani. Szerintem sikerült.

Lea: https://www.youtube.com/watch?v=ETEgmlFA3R8 - Lea az első normaliziont nem humorosra, hanem művészeti témájúra akarta megcsinálni, persze az elmaradhatatlan meghívott vendég itt is volt, mivel Pozsi nem vállalta az arcát, ezért Léna volt az. Megjegyzem, a következpben egy plüssmaci fogja az én hangommal eljátszani Daniel Ratcliffe-t. Remélem, ezzel felcsigáztam az érdeklődést.

Akkor hadd forogjon!

 

 

Szólj hozzá!

H: Léna, milyen volt a Gárdonyi-nap?

Lé: Hááát... Valami Ferencről volt szó. Megkérdezték, hogy ki ismer híres Ferencet. És képzeld mama, a Bálint kapott oklevelet, pedig az csak egy rajz, és én nem.

H: Tudtam, bakker, de Léna, a tied akkor is a legeslegjobb pályamunka volt, a tied meg a kviddicspálya, csak nem értik. Ne keseredj el, mert attól még a tied volt a legszebb.

Lea: Mama, először átadták a Gárdonyi díjakat, ami borzalmasan unalmas, és ráadásul most nem a zeneiskolában volt, ahol ilyen nagy bársonyszékek vannak, és hátra lehet dőlni, és kicsit aludni, hanem a tornateremben, ilyen iszonyatosan kényelmetlen padokon, és nem lehetett hátradőlni se meg pihenni. Szerencsére én már tapasztalt voltam, és ezért nem tapsoltam meg mindenkit, amikor tapsolni kellett, mert tudtam, hogy akkor a végére tökre megfájdul a kezem.

És képzeld, egy dolgot megtudtam, hogy a Kölcsey, aki a Himnuszt írta, nem azért ilyen, mert kacsint, mert az Áron mindig azt hitte és én is, hanem tudod miért?

H: Tudom, mondjam, vagy te akarod mondani?

L: Mondhatod.

H: A himlő miatt.

Lé: Mi is kiraktuk annak a fejét. Meg Kati néni elénekelte a Himnuszt, és amikor valami szót hallottunk benne, amit előtte elmondott, akkor valamit kellett csinálni. Meg néztünk sok filmet, az jó volt. A Magyar Népmeséket. Átjöttek a bések, meg a cések. Csak sajnos hátul nem lehetett játszani ezért ma, hanem csak a padban. 

H: És akkor kilencvenen voltatok a teremben és egy kis tévén néztétek a Magyar Népmesét egész délután??? 

Lé: Igen, de nem kis tévé, majdnem akkora, mint a nagymamáé.

H: Király.

L: Nekünk is volt egy ilyen kvíz az életéből meg történelmi. Az volt még a legjobb.

H: És nem is volt semmi játék?

Lé-L: Hát ez volt a játék.

H: És miért vannak ezek a gárdonyisok ennyire rágyógyulva erre a Himnuszra??? Nincs is nemzeti ünnep.

L: Mert ma 250 éve fejezte be a Kölcsey a Himnuszt, érted, mama?

-- 

Mondanám első kommentelőként, hogy és az meg kiafasztérdekel? Nem hiszem el, hogy van egy napja a szerencsétleneknek, amikor nem kell gályázni, elvileg ez a Gárdonyi-nap egy szabad nap lehetne, tanítás nuku, izgalmas, érdekes, kreatív idő, ugye arról van szó, hogy leadnak a gyerekek ilyen izgalmas érdekes és kreatív pályamunkákat, minden évben van valami téma, és akkor ezt értékelik (hogy minek értékelik? csakmert, baszogatásból, ahelyett hogy szimplán kiállítanák, és minden gyerek tudná, hogy ő jó. Ugyanolyan jó, mint a bárki más. Sebaj. Verseny az élet. Nem.) És ennyit bírnak ebbe a gyerekektől nagyon várt szabadnapba beletenni.

Ez nem fidesz, nem klik, nem kevés fizetés, tanterv, ez mind nem az, meg a fene se tudja, mire lehetne még ráfogni, hogy ezt sikerül összeboronálni, egy fekete-fehér, öt nagyobb darabba ollózott képet Kölcseyről, hogy rakd ki, ő a nagy magyar költő, ugye milyen érdekes?, meg benyomni a tévét, ez mind nem az, amit a szép követelesékben megírnak, amit elpanaszkodtak az első szülőin, és nyilván fognak most a másodikon is, hogy mi minden méltatlanság történt velük, érdekes, mintha a gyerekekkel és a szülőkkel napra nap nem történnének  méltatlanságok, talán rosszul emlékszünk? Tegye fel a kezét, aki nem tud minimum 10 megengedhetetlen dolgot felsorolni a közoktatásban eltöltött, elrabolt 12 évéből? Mintha az állam rohasztaná csak a rendszert. Rohad az belülről is. Ennek mindenhez semmi köze. Ez mintha így lenne, mióta világ a világ, mint egy önmaga körül lassan forduló doboz, aminek a falán ugyanazok az árnyképek villanak fel újra és újra.

Amit ez a Kölcsey, ünnep és szabadnap körüli semminek tűnő apróság közvetít, túl a minden egyes feladatot értékelő-hajtó, nyomasztó rendszeren (minden tanár hunyja le a szemét, és képzelje el, hogy mostantól minden egyes óráján ott fog ülni egy szakfelügyelő, és értékeli. Ja, nem is, hiszen ők már gyakorlottak, ne vessük már össze őket az éppen írni tanuló elsősökkel!. Amikor kezdték a szakmát, akkor ott ült volna a szf. Mindennap. És ad minden órájára egész nap, napi öt órában kicsi csillagot, piros pontot stb. Senkit nem az érdekel, hogy mit gondol és merről merre tart mint tanár, csak hogy ott akkor kicsi piros pont, pecsét vagy semmi vagy esetleg neadjisten szomorú arc. Szerintem a tanárok jelentős része vagy öngyilkos lenne, vagy pályát módosítana. Na ők pont ez tolják rutinból a gyerekekkel. Minden egyes mozdulatnak értéke van, légy résen, mindig lecsaphat a pontozóbrigád!, nem azért tanulsz írni, hogy írni tudj, hiszen akkor kurva mindegy lenne, mennyire kerekíted az o-t, hány millimétert dől életed második l betűjének hurka, nem hanem azért, hogy pontokat szerezz vagy éppen ne), a semmit nem csináló, kisujját meg nem mozdító napközin is lépjünk túl, elvégre készülünk az elfekvőre nem? (udvar? pingpong? társas? mozi?  szabadon felhasználható kreatív eszközök, ugyan! csak ne telefonozzon a büdös kölyök, hanem üljön a kabátjában, ha magától nem vette le, és várjon, amíg a szülő meg nem menti, kussban, ha lehet ). Erre nekem már nincsenek szavaim, csak a hápogó döbbenet. Nem is lustaság ez, mert hiszen ebben is sok munka van. Nem is a butaság, mert nem arról van szó, hogy szegények, hát nem tudják. POnt az az elrémisztő, hogy szerintük így van jól. Teljesen érdektelen, hogy mi van a gyerekekben. Hogy van bennük valami. A figyelem és a szabadság teljes hiánya. Ez volna a nem túlságosan rejtett tanterv.

 

Szólj hozzá!

04.
január

Léna alkot

hanna  |  1 komment

Léna mostanában nagyon rá van mozdulva az alkotásra.

Kezdjük ott, hogy már Galyatetőn is állandóan csinálni akart valamit, ami nem kimenés, mert gyalogolni, azt azért nem.

Így a szobában lévő jegyzettömb áldozatul esett a kisollónknak, és számolatlan sok hópelyhünk lett belőle. Aztán a kartonpapírból kivágott és hajtogatott egy virágoskosarat virágokkal, majd egy gyümölcskosarat gyümölcsökkel. Az előbbit otthagyta a takarítóknak, és alá kellett írni egy cetlire, hogy Sok szeretettel, és hogy jól érezük magunkat. Léna azt hiszem kicsit azt hiszi, hogy egy hotelt a takarítók működtetnek, legalábbis ezt is nekik adta, és azt mondta, hogy lehet, ha nagy lesz, takarító lesz.

Aztán még rengeteg egyéb mellett (színezés, rajz, ilyesmik) csináltunk egy:

Kukaszörny-angyalt, mozgós szárnnyal, amit be akart vinni az iskolába, hogy ott legyen az asztala alatt egy saját szemetese. Erről egyelőre lebeszéltem, szerintem nem díjaznák.

lena-kukaszornye.jpg 

Csinált a spatulákból, amiket Boritól kapott, egy hajót.

lena-kishajoja.jpg 

És ma azzal jött haza, hogy ő még gyorsan kitalált valamit a Gárdonyi-pályázatra: Olimpiai tűzugrás, és egy tigris fog átugrani egy tüzes karikán felülnézetben. Ez egy képzeletbeli olimpiai szám. Na. Szóval volt mit tenni, mert ehhez azért ketten kellettünk. De egy óra alatt kb. összeeszkábáltuk! Karton már rég elfogyott, djecos borítékos játékokat vágtunk ki a kukaszörnyhöz is, most már egy kartonált foglalkoztató piros borítója esett áldozatul.

img_3915_3.JPG

És a suliban csináltak malacot, és Léna csinált nekem egy csillagos malacot, aki azt kívánja nekem, hogy BÉL, ami annak a rövidítése, hogy Boldog Életet, Léna. Annnnnyira jófej.

 lena-malaca.jpg

És van valami, ami sosem változik: Lea+karácsony+könyvek:

lea-olvas2015.jpg

 

 

1 komment

img_20151227_113751.jpg

Szólj hozzá!

30.
december

Régi pulcsi

hanna  |  Szólj hozzá!

Lea és Léna balettosat játszanak, és ehhez összevissza túrják a szekrény tetején a már kicsi / még nagy ruhákat. Léna sikoltozva meghatódik a két hónapja feltett pulcsijain, hogy azokra még emlékszik, és hogy azokat mennyit hordta! mintha minimum 15 év telt volna el. Közben Lea talál egy szürke pulcsit, ami Blankáé volt.

L: Ez mi?

H: Blankáé volt, de még nagy rád. Majd jó lesz, eltettük, mert nagyon szép.

L: Szív utca szaga van.

H: Te még emlékszel a Szív utcára? A Szív utca szagára?

L: Persze.

H: Muti! Mamó szaga van.

Léna magához húzza, belefúrja a fejét olyan lénás vehemenciával.

Lé: Finom Mamó szaga van. Szeretem a Mamó szagot, Az jó szeretés szag.

Szólj hozzá!

Lénának a karácsony kicsit bezártság-sokkot okozott, meg négy napig fél kiló szaloncukron élt, úgyhogy kicsit sokat kell mozognia.

Majdnem minden nap voltunk korcsoláyzni, kipróbáltuk a

- Bálnánál: nagyon kicsi, reggel tűrhető, aztán nem annyira.

- Fő téren: este kibírhatatlanul karcos-göröngyös a jég, és borzasztó nagy a tömeg

- Bazilika: tanulásra jó

- Aréna: az ember/felület arány elég jó, nem kell hosszan sorban állni, de nagyon hangos a zene, mondjuk az Lénát nem zavarja.

- Műjég: döbbenetes (40p) sor, de döbbenetes a jégfelület mérete is, szóval az irdatlan tömeg is felszívódik a jégen, mindig van hely menni

Léna annyit korizott, hogy azt mondta két óra után: Deformálódtam.

Aztán amikor nem koriztunk, akkor elmentünk biciklizni. A Népszigetig mentünk oda-vissza. Visszafelé volt egy kis nyafogás, mert az úttesten nem lehetett hülyéskedni, de amúgy tök jó volt. Léna úgy ment, ahol nem volt autó, hogy irtó sebességgel tekert, aztán megállt, és megint, szóval ilyen rövid sprintekben. De tényleg olyan 25 km-es sebességgel mehetett a sprintekben, pedig az a huszas kerekű biciklivel nagy szó. Főleg, hogy milyen bazi nehéz és béna vázú az a hülye bicikli (soha ne vegyetek neuzer gyerekbiciklit).

A végén azt mondta: Most elszusszantam.

Hát tényleg!

img_20151229_162028.jpg

img_20151229_161740.jpg

img_20151229_162633.jpg

Szólj hozzá!

https://goo.gl/photos/d4eiDp8EzbK1b5AV7

img_3809.jpg

Szólj hozzá!

Csaptunk Lénával egy kis saját karácsonyt, ő nem ment suliba, mert tegnap még beteg volt, és egy matektémazáróra nem akartam bevinni (szünet előtt, utolsó napon! elsőben! jaj), én meg csak délelőtt meg este dolgoztam (olvastam). Szóval játszottunk itthon sudokut, meg ettünk szalámis zsömlét, meg elmentünk a Tigerbe hülyeségeket venni, és sétáltunk és felmentünk ebédelni a Mamóhoz, játszottunk az új hülyeségekkel, voltunk korizni és sült krumplizni, és annyira jó volt, hogy Léna elaludt a buszon, mondjuk reggel fél hatkor kelt :) És azt mondta, hogy ez egy igazi gyerekes nap, mert játszás, evés, alvás, játszás, evés, alvás, ez a gyerekek dolga.

De még azt is mondta, hogy ő karácsonyra tudom, mi lesz. Mondtam, hogy hm? Hogy egyszerre gyerek, tini és felnőtt. ?. Mert ő eleve gyerek, és van rózsaszín fülhallgatója, úgyhogy tini és órája is, ami felnőttes.

Hát ez van. Képekben is.

 

lena_4.jpg

lena_5.jpg

lena_6.jpglena_8.jpg

lena_7.jpg

lena_9.jpg

lena_10.jpg

Szólj hozzá!

- Léna, voltatok ma az udvaron?

- Igen.

- És kivel játszottál?

- Annával, Lilivel, Bánki Lilivel, Jankával és Emmivel. Star Warsos fogót játszottunk.

- Az mi?

- Azt úgy kell, hogy van egy Darth Vader, egy C3-PO, és vannak a jedik. A jedi az csak úgy fut, a Darth Vader a fogó, a C3-PO a szabadító. Ha a Darth Vader megfog egy jedit, akkor az leül a padra. Ha a Darth Vader megfogja a C3-PO-t, akkor vége a játéknak. A C3-PO az fölszabadít. Hogyha hozzáér a padon ülő jedihez.

(Lea): Akkor a jedik védik a C3-PO-t, és ő cserébe felszabadítja őket, és így szinte örökké tarthat a játék.

Léna: Amíg föl nem megyünk.

darth_vader.jpg

És még azt mondják, hogy a mai gyerekek nem tudnak játszani!

Szólj hozzá!

Lea: - Mama, és képzeld ma mi történt velem...

- Jaj, megint egy rémtörténet?

- Hát, kicsit igen. Megtámadott három negyedikes fiú az udvaron. Megkérdeztek engem meg a Zsigit, hogy akarunk-e fogócskázni. Fogócskáztam velük, és kicsit leültem a padra egy idő után pihenni. És odajöttek és egy hülye dalocskát kezdtek a fülembe énekelni. Úgyhogy odébb mentem. Ott álltam a hálónál, és elkezdtk a háló túloldaláról énekelni, és amikor odébb akartam menni, elkapták a kezemet, és nem hagyták, hogy odébb menjek. De aztán sikerült elszabadulnom.

---

- És képzeld, Mama, hogy amikor átjött hozzám szünetben a Léna, az A. azt mondta, hogy megint itt van ez a kis g.ci. Megvártam, amíg a Léna elmegy, mert nem akartam vele közölni, hogy miket mondott rá A., és szóltam Emma néninek.

---

 

Barbizunk. Öttagú családunk van: Lotti, Lujza, tízéves ikrek, Mici kisbaba, apa és anya.

Sajnos apa és anya el kell menjen szülőire, ezért Blanka jön vigyázni a gyerekekre, akik ennek nagyon örülnek.

A szülőin apának és anyának meg kell beszélni a papír-baba tanító nénikkel és másik szülőkkel, hogy miért csúfolódnak bizonyos gyerekek, és mit lehetne tenni, hogy ne bántsák a többieket. De sajnos nem jutottunk sehova. Csakhogy a szülők beszéljenek a gyerekeikkel, hogy azok ne bántsanak más gyerekeket.

Szólj hozzá!

24.
november

A nénike

hanna  |  Szólj hozzá!

- Mama, ma beviszem a krokodilt erkölcstanra! Mert Kati néni azt mondta, hogy vigyük be azt a kedvenc állatunkat, amit lerajzoltunk múlt héten, a szobánkba.

img_20151111_164851_1.jpg

- És elmondod, hogy azt a Bori csinálta?

- Azt már múltkor elmondtam, mert megkérdezték, hogy mitől különleges, és mondtam, hogy ez attól különleges, hogy ezt nekem a nagynénikém varrta, és csak az enyém. És nem egy gép csinálta, valahol, hanem egy nénike.

(Lea) - Aki nem is annyira nénike, mert nem olyan öreg még.

- De nekem azért a nénikém.

Szólj hozzá!

Lénával megyünk kocsival az Aldiba. Kezében a telefon szól a zene:

https://vanfilm.bandcamp.com/track/viszlek-magammal

- Ezt szerintem a Dunáról írta. Mert ott van a komp, a Dunán, Horányban. Horányban írta.

- Lehet, de máshol is van komp, és lehet, hogy aki írta, másra gondolt, de te arra gondolsz, amire csak akarsz, ha hallgatod.

.... katt, katt, katt...

- Benne van a komp, a kert és a régi mesék. Ez Horányra utal, mert ott vannak a régi mesék is.

... A komp az út a kert a szomszéd
a régi mesék a nyugágy az ég
ital a hajnal méz a nappal
viszlek, viszlek magammal....

 

- És a hajnal is! Mert ott látni a hajnalt a kertben, nem takarják el a házak, mint itt nálunk.

 

 

Szólj hozzá!

img_20151105_204553.jpg

 

 

Első felvonás

Volt egyszer egy kisfiú. Egyszer aludt éjszaka, és eljött álmában a Mikulás. Hozott neki ajándékba egy gyönyörű tündérbabát. Aztán egy pillangó is jött az álmába, és elvitte repülni. A kisfiú felébredt. Ez csak álom volt! De kiment a nappaliba, és ott találta a tündérbabát. Nagyon örült neki! Elvitte, hogy megmutassa a barátainak, de azok kinevették, amiért egy babával játszik. Nagyon elszomorodott és hazament. Otthon megkérte a mamáját, hogy fektesse le aludni. A tündérbabával aludt. Álmában megjelent a pillangó, és elvitte igaziból egy messzi földre, és ott lerakta. Ment, ment a kisfiú, és találkozott egy örge nénikével. Az öreg nénike megkérdezte: – Szeretnél hazamenni? –Igen, már szeretnék, nénike. – Gyere, itt van egy szarvas, az én szarvasom, neked adom, és ő hazavezet. A szarvas elvezette egy tengerhez a kisfiút, és elment. A tenger partján talált a kisfiú egy kis cápácskát, egy macskacápát a parton. Bedobta a vízbe. A cápa azt mondta, jótett helyében jót várj. És elúszott. Ment, ment a kisfiú, és szembe találkozott egy óriási rákkal. A rák meg akarta csípni, üldözte. Szaladt, szaladt a kisfiú. De a cápa ugyanabban a tengerben lakott. Kiugrott és összevissza harapdálta a rákot, és az elfutott. A kisfiú megtalálta a pillangót, és felmászott a hátára. A pillangó hazavitte. Épp hajnalodott. Jött az anyukája, és elmentek az iskolába.

Második felvonás

 

A kisfiú éppen aludt, amikor megjelent egy sárkány az álmában, és azzal a sárkánnyal harcolt. Egy ötfejű sárkány. Az egyik feje vizet fújt, a másik jeget, a harmadik tüzet, a negyedik olajat, az ötödik meg szelet. És a nagy tappancsaival így, meg így taposott! Szárnya is volt! Nem akármilyen sárkány volt, hanem a sárkányok sárkányának a királya, a Sárkányok Ura! Legyőzhetetlen volt! Semmi más nem tudta legyőzni, csak egy nagyon különleges kisfiú és csak a Szent Sárkányok Kardjával! És vele kellett harcolnia. Reggel lett, és a kisfiút felébresztette a mamája. De szörnyűt álmodtam! És menni kellett az iskolába a mamájával. Vitte a tündérbabáját is. És ott volt az iskolában a legjobb barátja, Panni. Vele játszott, mert ő szeretett vele babázni. Megfésülték a babát, és együtt játszottak vele. Aztán vége lett az iskolának, és hazamentek. Otthon lefeküdt, de álmában jött egy tündér, és valami különleges port szórt rá. És tényleg különleges lett, mert többet nem jött az álmában a sárkány, és nem kellett harcolnia. Ez volt a jó vége.

img_20151105_212055_1.jpg

 

 

Szólj hozzá!

28.
október

Munkába menet

hanna  |  Szólj hozzá!

Ha már félig-meddig vége a nyaralásnak, legalább hajóval mentünk munkába! Léna fotózott.

Hajókázós képek

Szólj hozzá!

Az őszi szünetben eddig rengeteg mindent csináltunk:

- olasz ebéd a Mamónál a legfinomabb tésztákkal és mártásokkal

- IKEÁBAN vastag takaró és rókaplüss beszerzése

- Topmancs kutyaiskolában kutyázás és segítő kutyák meg agility meg segítő-agility nézése (plusz napsütés és őszi levelek)

- horányi lovaglás a gyerekeknek, biciklizés nekem Horány-Kisoroszi-Horány viszonylatban

- Lea olvas, Léna színez

- sütögetés Pozsival: tábortűz, kolbász, kenyér, hagyma, krumpli vajjal

- Nyalóka megérkezik - Léna hol életében a legboldogabb, hol zokog, hogy nem viheti majd haza

- délelőtt: benn meleg, zene, kinn köd, nyugalom

- még délelőtt: kisüt a nap, hétágra, Duna-part fáramászás és kődobálás,

- délután: veszünk csizmákat meg sapkákat meg kesztyűket a Decathlonban, mert megint megnőttek a gyerekek, és elköltjük egy közmunkás bérét.

- Meki - igen, ezt a Lea külön kérte a szünetre! Isteni volt! Valamiért nem a bevált sajtburgert kértem, hanem egy négy mini rántottsajtból álló valamit, amit nevezzünk vastag panírba burkolt gumizsírnak

- Aquaworld - a legjobb volt a kinti meleg medence a sötétben, amit alulról világítottak, meg az úszógumis csúszda (csak Lea ment le rajta). Léna megtanult oldalra levegőt venni - magától.

És még csak hétfő este van!

 

Ezek a Lénával közösen készített ikeás poháralátétjeink:

Karácsonyfa-madár, kiskakas napfelkeltével, kukorékolásra készülvén, szeretős madarak, virágmadár ragyogó nappal, lufis madarak (középen), alul az én sorom: tudós madár és pénzes madár (Léna ötlete lapján), napsütéses madarak, éjszakai madarak, lugasépítő madár. Lent, a középső hátulján Léna rajzolt nekem egyet, amit nekem kellett kiszínezni.

img_20151026_230910.jpg

img_20151026_230957.jpg

 

Szólj hozzá!