HTML

IndaFotó képek

Olvasók

Ez egy gonosz bejegyzés lesz.

Mert akkora óriási pedagógus lázadás van. Irtó szomorkodás-panaszkodás szeptember óta. Szar a suli, elromlott. Eddig szipiri-szuper volt minden, de most! Valahogy pont azóta telt be igazán a pohár, amióta lett a pedagógus életpálya-modell meg a PÖCS meg az ilyen-olyan-amolyan túlbonyolított hülye értékelések.

Szóval hogy vannak ilyen külső szervek, amelyek mindenféle felháborítóan igazságtalan, differenciálatlan és undok szempont szerint értékelik a tanárokat, ráadásul nem is azt, ami igazán fontos, nem a valós teljesítményt. Nem az igazi tanítással megy az idő, hanem azzal, hog adminisztrálni kell meg kitölteni csak a pontokért. És tök nagy tétje van, mert fizetésemelés stb. Borzasztó, nyomasztó, felháborító... (és nem ironizálok, tényleg az. A jó tanároknak és a rossz tanároknak ugyanolyan rossz ez.)

Oh, wait! Nem ismerős ez valahonnan? Osztályázás, piros pont, kiscsillag, csillagos szívecske, fekete pont, szomorú arc? Teljesen irreleváns, elvárhatatlan szempontok szerint? Felháborítóan igazságtalanul, differenciálatlanul, első pillanattól és ezen múlik az egyszeri és megismételhetetlen felvételi? Egyaránt szétstresszelve a rossz és a jó tanulókat?

Nem pont ezt kapják a gyerekek, amióta világ a világ? Ja, most a tanárok is megkapták ugyanezt a baszott nyomasztó kívülről rákényszerített értékelési rendet.

Kiálltak tömegesen és nyilvánosan a gyerekbarát suli mellett az elmúlt, mit mondjunk... 15, 50, 100 évben? Nem, nem arra a 15-20 alternatív tanárra gondolok, hanem az ilyen Teleki Blanka féle hagyományos sulik komplett tantestületére és ebből mondjuk 40-50 darabra. A nemosztályzás, nempontozás, nemnyomasztás mellett? Ja, nem, hiszen ugyebár teher alatt nő a pálma. Ha magasan a léc, van hova fejlődni.

És hiába vannak jófej tanárok, én egy kicsit kárörvendek magamban, miközben a Léna (7) minden egyes írásfeladatát lepontozzák mindennap. Kicsi piros pont, kicsi csillag, szívecske, semmi (pedig csak egy o volt kicsit vékonyabb, mama! az miért semmi?).

Hát nőjjön az a pálma, baszki. Fejlődjön. Most ez az antidemokratikusan nevelt, jó-rosszra kondicionált őrült fagyi a tanároknak erősen visszanyalt.

29 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://leababa.blog.hu/api/trackback/id/tr568320122

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

claudette 2016.01.27. 00:28:21

Nem minden tanár olyan, mint Léna tanítónője. Én nagyon kevés rossz tanárra emlékszem a saját diákkoromból, aki irreális elvárásokat támasztott, és nyomasztott-stresszelt mindenkit. Persze, vannak rossz tanárok is, de szerintem minden szakmában találni olyat, aki bénán csinálja, és ettől még nem lesz baj a szakmával vagy a többiekkel. Visszatérve a tanárokra, nekem például elsőben nem pontozta a tanító néni mindig minden feladatomat. Az, hogy van, aki megteszi, nem jó, de erről nem a tanárok összessége tehet.

hanna 2016.01.30. 13:39:06

A tanárok jelentős része ilyen. Nekem számtalan rossz tapasztalatom van és hallom más emberektől is a saját gyerekkorukból illetve lassan a saját gyerekeikkel kapcsolatban. Különben ha annyira szolidárisak lennének a gyerekekkel a tanárok, akkor testületileg tiltakoznának a gyerekek túlóráztatása ellen is (házi feladat). Meg még egy csomó minden ellen tiltakoznának, ami a gyerekeknek rossz. Érdekes mód ők pont akkor kezdtek el testületileg tiltakozni, amikor nekik lett kurva szar. Szerintem ez eléggé visszás. Ezen nem változtat, hogy pont neked jó elsős tanárod volt. Pont nekem is aranyos volt az elsős tanító nénim - de ki tudja,milyen volt másokkal, hiszen én tudtam írni olvasni számolni, csak ültem az órán, és néztem, ahogy a porszemek kavarognak. Nem tudom mit csináltak azokkal, akik nem tudtak mindent. Felteszem, nekik nem volt olyan jó soruk.

claudette 2016.01.31. 23:05:39

Én elég sok tanárt ismerek, tanárok közt nőttem fel (és nem úgy értve, hogy iskolába jártam, mert oda nyilván mindenki jár), és azt láttam/látom, hogy a lelküket kiteszik a gyerekekért, szeretik őket, igyekeznek minél vidámabbá tenni az iskolában töltött időt, lehetőség szerint kommunikatívan/interaktívan tanítani, a szabadidejükből is adnak nekik (pl. iskola után még beszélgetnek, meghallgatják gondjukat-bajukat, programokra, kirándulni viszik őket, stb). Meg ismerek olyat, hallottam is olyanról, aki egyszerűen nem pedagógus, és nem lenne szabad gyerekek közé engedni. Az tényleg jó lenne, ha őket valahogy ki lehetne szűrni, mert arra semmi szükség, hogy feleslegesen stresszeljék a gyerekeket.

A házi feladat szerintem pont nem rossz dolog a gyereknek sem, nem értem, emiatt miért tiltakozna a tanár. Persze, biztos egy csomó gyerek utálja, nekem meg szerencsém volt, mert én pont szerettem. Amúgy attól még, hogy valami kívülről hülyeségnek tűnik, lehet, hogy van értelme. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha megkérdezed a tanítónőt, miért fontos, hogy az elsős gyerek keze alatt pont úgy kerekedjen az O betű, meg fogja indokolni, és lehet, hogy akkor ez értelmet kap. (Én azt gyanítom, a finommotoros mozgáshoz van köze, de nem vagyok tanító, tehát ez egyáltalán nem biztos.)

A gyereknek egyébként könnyebb úgy, ha a szülő nem tanárellenes, egyszerűen azért, mert akkor ő sem válik azzá, és egy csomó konfliktustól megkíméli magát. Persze, nem kell minden tanárt, tantárgyat, satöbbit szeretni, nem is lehet. Attól meg ne félj, hogy kiirtják a gyerekeidből a kreativitást (amúgy nem a tanárok, hanem az iskolarendszer, amit nem a tanárok alakítanak, sőt hiába mondják, hogy nem így kéne alakítani, senkit nem érdekel a véleményük, azt is hiába mondták, hogy nem kéne heti 30-35 óra egy diáknak), mert egy csomót foglalkozol velük, és nagyon ötletes, kreatív dolgaik vannak. Nem hinném, hogy ez el fog múlni.

ABC123456 2016.02.03. 03:10:45

Ha a cikkíró Lénának szeretne jobbat, akkor nem ilyen kárörvendően kéne hozzáállni a jelen törekvésekhez, melyek 75 %-a közvetlenül a diákok és kevésbé a tanárok érdekében történik !!!

ABC123456 2016.02.03. 03:20:37

Mert ne felejtsük el, hogy ez az egész átalakítás a tanárok kezén át a gyerekeket teszi tönkre: a szöveges értékelés visszavonása, iskolarendőrség, a kiskorúak büntethetősége, a leszállított tankötelezettségi kor, a kötelező délutáni bennmaradás, a mindennapos ének és testnevelés, az érettségi követelmények évenkénti változtatása, a tananyag bődületes mértéke, a tanterv órákra lebontott számonkérése mind-mind a gyerekek jogait és lehetőségeit csorbítja. Ezeket egy lelkiismeretlen tanár minden további nélkül végre tudná hajtani, mégsem akarják ! Nem azért, mert nekik rossz - hanem mert a gyereknek az ! Van a dolgoknak úgy negyedrésze, ami a tanárnak is rossz - magas leterheltség, alacsony fizetés - ezek viszont további olyan adalékok, amik szintén nehezítik a gyerek dolgát is, hiszen őt nem tudják kellő színvonalon jó szakembergárdávak képezni emiatt. Akinek Léna fontos, az erre nem tekinthet ilyen kárörvendéssel - egy pirospont hiánya ennyire azért nem takarhatja ki a lényeget.

vizu · http://www.freeweb.hu/szavaiistvan/ 2016.02.03. 06:46:27

Sokféle tanár, sokféle iskola, színes képet mutat a népem. Nap-mint nap találkozom velük, munkatársként, barátként, néha ellenőrzött kollégaként (Bár ezt mostanában nem művelem)Van, akit csodálok ( pedig azért nem vagyok az a csodálkozó típus), van akitől kilel a hideg, többnyire keveredik persze a két érzés ( ahogyan önreflexióimban, pl. írásaimban is, és persze vannak az unalmas szürkék, meg a hegedőseik... Egy dolgot tudni kell róluk: egyikük sem kapja meg a jó munkához szükséges eszközöket, anyagokat ( fizikai és szellemi dolgokra is tessék gondolni), aki valahogy zöld ágra vergődik, az maga szedte össze, ez az ágazat még áldozati ágazat, áldozz rá pénzt, szabadidőt, vond el magad barátaidtól, családodtól, és akkor sikeres leszel. Javítás: nyugodtabb lesz a lelkiismereted, több lesz a mosolygós tanítványi, szülői arc körülötted. Van persze kolléga, aki hiába kapna eszközöket, veszett kőműveskanál nyele lenne, de többségük - kedves Lea és Léna, nem reménytelen eset, na, egyszer ezt majd pontosabban is megírom.

dasilva64 · https://www.facebook.com/korulottemavilag 2016.02.03. 07:39:20

Gratulálok, ritka gusztustalan és igazságtalan egy írás. És bosszúszomjas. Nyilván Lénának majd segít ez a szemlélet a továbbiakban.

manókomment · http://kakofon.blog.hu/ 2016.02.03. 09:46:52

a fagylaltgyári tüntetők dermedten néznek deres szempillák alól: szegény fagyi, de hiszen ő csak jót akar! hát miféle gonosz ember az, aki nem szereti a fagyit? ;)
mondjuk eggyel még mindig jobb hogy (a változatosság kedvéért) végre azt a (valóban) irreális kontrollrendszert szidják dühösen, mint hogy a gyerekanyagot, ami hogy leromlott, mert bezzeg régen...
mostanság az internetadó is rendesen kicsapta a tüntetési potit, mert azért az már tényleg a társadalmi igazságtalanság netovábbja, ha drágul a vifi.
valahogy olyan gyerekesek ezek a felnőttek, biztos nem fagyiznak eleget.

bögöbö 2016.02.03. 10:45:11

@dasilva64: Nem igazságtalan, csupán túlzottan általánosító. Nem kell két marokkal szórni az elismerést, de - és itt jön be a differenciálás-, a jobban, ill. kevésbé tehetséges tanulókat egyaránt motiválni kell a jutalomszívecskékkel, kinél-kinél a képességei szerint meghatározva a "léc" magasságát. Sok tanárt, tanítót ismerek, aki a tantárgy megszerettetésére fekteti a hangsúlyt (pl. egy közeli rokonomat, aki alsóban tanít és a módszereivel elérte, hogy a tanulói imádják a matekot és követelik a még több házit - pedig van közöttük egy-két totál gyengécske, de még ők is), és ismerek olyat is, aki bifláztatja még a könyv apróbetűs részét is (komplett archaikus szövegeket, irodalmi definíciókat stb.), majd dolgozatot irat belőlük, harmadikban...

esernyősEvezős 2016.02.03. 20:18:13

Lehet persze, kárörvendezni - az olyan szép, magyar szokás: dögöljön meg a szomszéd tehene, hát már hogy a fenébe ne!

Ha nagyon gonosz lennék, azt kívánnám: csak olyan, csupa olyan tanár tanítsa a gyerekedet, aki nem gürcöl azzal, hogy MEGNÉZI, mit alkotott és még értékeli is netán, lehet, a maga suta módján - hanem nagy ívben tesz rá, és inkább megírja a soros portfólióját, szervezi a minősülését - kell vinni komplett büfét, tudtad? Különben felháborodnak a minősítőasszonyságok! -, ledolgozza a 32 óráját az iskolában - fejét fel nem emelve soha -,és közben pontról pontra betartja azt, amit EZ az oktatási rendszer előír neki. Csak ennyit tesz meg, semmi mást.
És majd nézd meg, mi lett a gyerekedből!
De mivel én pontosan látom, hogy ez hova vezet, inkább nem kívánnék ilyet senkinek.

Egyebekben a baj ott van - túl a rosszindulaton, ami süt az írásodból -, hogy FOGALMAD SINCSEN erről az egész tiltakozásról. Még annyi fáradtságot sem vettél, hogy utánanézz, mi ellen és miért/kiért tiltakoznak a pedagógusok. Nem olvastál el semmit abból a számtalan petícióból, ami az utóbbi években született - általában kérés formájában.
Ha minimális érdeklődés lett volna benned - és nem kizárólag a kárörvendezés vezérel -, akkor láthattad volna: a tiltakozás pontjai között szinte mindenhol első helyen az szerepel, hogy CSÖKKENTSÉK, AZONNAL a tananyagot és a gyerekek kontakt óraszámát.De szintén fontos követelés az is, hogy lehessen szabadon választani a tankönyveket - és ne abból kelljen dolgozni, amit valahol, valakik, sok pénzért, összegányoltak anélkül, hogy gyereket láttak volna.
A tiltakozás része továbbá az is, hogy legyen minősítő rendszer, de ne úgy, hogy 30 órás tanfolyamon kiképzett önként vállalkozók (gyakran nulla szakmai hozzáértéssel, pártpolitikai ejtőernyősként) minősítsenek olyanokat, akik sok-sok éve a tanítványaik örömére és szeretete közepette egyszerűen csak tanítanak.
Tehát még egyszer: NEM az ellenőrzéssel van gond - hanem annak a módjával, ami rossz és rossz végkövetkeztetésekre vezet.
Lehet, te szeretsz úgy dolgozni, hogy MINDEN eszközödet saját magadnak kell beszerezni, ha egyről a kettőre akarsz jutni (és ha vécére mész, meg utána kezet mosol, akkor hurcolod magaddal a papírt és a szappant, meg a kéztörlőt, mert erre sem telik!)
Lehet, te szereted, ha nem kapsz időben fizetést.
Lehet, te élvezed, ha a környezet, amiben dolgozni kényszerülsz, koszos, egészségtelen, hideg és esély sincsen arra, hogy ez megváltozzon - mert még egy kiégett villanykörte beszerzése is hónapokba telik, de pl. festetni aztán pláne nem szokás, mióta a KLIK működik.
Talán te jól érzed magad akkor is, ha a rád bízottakon nem tudsz segíteni, mert a hivatal nem engedi - nem lehet felvenni pedagógiai asszisztenst, nyugdíjba vonuló kolléga helyett másikat, súlyosan beteg karbantartó helyett olyat, aki ellátja előbbi munkáját, míg meg nem gyógyul, iskolapszichológust, szabadidőszervezőt, ...SENKIT!
Nem vagyunk egyformák elvégre.
Ezek ELLEN tiltakozunk, tiltakoznánk.

Én pedagógus vagyok. Immáron 32 éve. Mindezek ellenére igyekszem a legújabb, legjobbnak tűnő,és leggyerekbarátabb módszerekkel dolgozni (projektek, kooperatív oktatás, IKT stb.). Hálás vagyok, ha a szülő partner ebben és megköszönöm, ha a ráháruló NEVELÉSI feladatokból nekem is juttat valamennyit és engedi, hogy segítsem őt ebben.

De kikérem magamnak - és számtalan kollégámnak - azt, hogy valaki, aki soha nem próbált meg gúzsbakötve táncolni, azokon szórakozzon, akik ezt teszik évek óta.
És igen, látom, hogy vannak ilyen szülők is.
De tartózkodnék az általánosítástól. Veled ellentétben.

felician 2016.02.03. 22:27:01

Ne csináljunk úgy, mintha nem az egész társadalom volna végső soron a megrendelője az olyan-amilyen oktatási rendszernek. A kérdés össztársadalmian bonyolult, de ez a demagóg cikk ennek megvilágítására nem törekszik, sőt bántóan leegyszerűsít. Persze, mint minden demagógia, provokatív, és a provokáció el is gondolkoztathat. Ha ez volt a célja, akkor végül is lehet, hogy elérte.

De ilyet én is tudok. A magyar társadalom nem elhanyagolható X %-a (újságírótól fészbúkhuszáron át egyetemi oktatóig) áriázik folyamatosan differenciációról, integrációról, kooperációról és interaktivitásról, de ha arról van szó, hogy meg is teremtsük mindennek az élhető peremfeltételeit a pedagógusok számára (pl. kisebb tanulócsoportok és kisebb kötelező óraszám - ami nyilván többletköltséghez vezetne), akkor nagyvonalúan széttárja a karjait és elkussol. És nagyon nem tüntetget ő sem mindezért, se most, se máskor. Esetleg "provokatív" cikkeket böffent, amikor valakinek már tényleg elég szar ahhoz, hogy (horribile dictu) a saját szempontjai mentén felemelje a szavát.

felician 2016.02.03. 22:36:12

Amúgy jól megírt cikk, és tényleg van benne egy frappáns meglátás. Az viszont tényleg egy tisztességtelen implikáció, hogy a tanárok akarták volna 2011-ig épp olyannak az oktatási rendszert, amilyen az volt.

randomgenerator 2016.02.03. 23:13:15

Ez egy elég szemét írás és pont ez a hozzáállás a probléma. Dögöljön meg a szomszéd tehene is? Ettől mikor lett jobb bárkinek?

claudette 2016.02.03. 23:46:15

Hanna, bocsánat, hogy megint én, csak közben eszembe jutott egy párhuzam, amin keresztül talán jobban át tudod érezni, milyen ez a portfólió-mizéria a tanároknak.

Tegyük fel, valaki kitalálja, nem jó úgy a kiadók működése, ahogy most van, a műfordítás színvonalát emelni kell, a műfordítók silány munkát végeznek, így hát legyen egy szervezet, amelyik természetesen nem műfordítókból áll (esetleg olyan műfordítók lehetnek köztük, akik utoljára 40 éve fordítottak könyvet), és az majd kitalálja, milyen szempontok szerint is lehessen megállapítani, ki a jó műfordító. A műfordító írjon portfóliót - válassza ki három művét, és oldalról oldalra, mondatról mondatra, szókapcsolatról szókapcsolatra elemezze, mikor milyen átváltási műveletet használt, és miért pont azt. Persze közben fordítson is, hiszen az a dolga, abból él, az olvasók izgatottan várják az új könyveket, de a munkája színvonala nehogy esni merjen, mit képzel. Kap egy dátumot is, amikor majd megjön a bizottság (amelynek tagjai jellemzően nem műfordítók, de elvégeztek egy rövidke tanfolyamot, ahol megtanulták, hogyan kell egy műfordító munkáját értékelni), és értékeli őt. Akkor ez a műfordító sík ideg lesz, gondolom, mert annak, hogy ő átváltási műveleteket bogarász a szövegében, gyakorlati haszna nincs, mint, mondjuk, egy kutató esetében, aki taníthatóvá akarja tenni a műfordítást. Neki ilyen célja nincs, ő egy gyakorló műfordító. Azon kívül utoljára az egyetemen kellett a szövegét így elemezgetni, amikor éppen tanulta a műfordítás szakmai fogásait, amelyek azóta készség szintre emelkedtek. Semmire nincs ideje hónapokig, ül, elemez, a gyereke azt kívánja a fogtündértől, bár ne kellene anyának portfóliót írni, a férje egyre türelmetlenebb, és ő is elgondolkodik azon, kell-e ez neki, vagy inkább elmegy valami multihoz ügyfélszolgálatosnak, nyelveket végül is beszél, és ott jobban is fizetnek. Aztán megjön a bizottság, értékel, és ha szerintük nem azokat az átváltási műveleteket kellett volna használni, amiket te használtál, esetleg nem fordítóprogrammal dolgozol, hanem Wordben, még az is lehet, hogy nem kerülsz műfordító II-be, és akkor aztán elszégyellheted magad, kevesebbet fogsz keresni, plusz izgulhatsz, mert pár év múlva megint jönnek ellenőrizni, és ha akkor sem sikerül, lehet, hogy nem fordíthatsz. Hiába teljesen tökmindegy a kiadónak, hogy te Wordbe pötyögsz-e, és hiába jó az a szöveg úgy is, ahogy te megalkottad.

Na, hát, ez nyilván nem lett egy tökéletes párhuzam, de a lényeg talán látszik belőle. A tanárok portfóliójának pont annyi haszna látszik, mint ennek a portfóliónak. A műfordítót persze értékeli a kiadó (meg talán a piac), ez alapján kap vagy nem kap munkát, szóval ez a rész sántít. A tanárt is kell értékelni, csak nem így, mert ennek az időpazarláson meg a felesleges stresszen kívül semmi értelme.

nonna 2016.02.05. 07:47:22

1.Az ilyen szülő a pedagógusok (rém)álma.

hanna 2016.02.05. 23:09:01

@claudette: Írtam egy hosszú választ, de nem rakta ki valamiért, újra megpróbálom.
Egyrészt képzeld, hogy pont ilyen van: a külföldi irodalmi alapoknál sokszor keresztül kell menni egy ilyen szóról szóra értelmezésen, 2 lektorral, elég para és sok pénz múlik rajta.
Szerintem elég nyilvánvaló volt a posztból, hogy a jelenlegi értékelési rendszert szarnak tartom. Pont azt mondom, hogy ez mekkora kaka, viszont ahogy a gyerekeket értékelik, az is, és hogy az mégse zavar sok-sok ember! Ez itt az ellentmondás.
Pl. hiába tök jó a a szöveged, ötleted, ha pont le se szarja senki, mert háromszor lehagytál egy ékezetet vagy rosszul választottál el. Érted? Hogy irtó sokszor egy mutató mentén értékelnek, miközben meg sem próbálnak megérteni. Ez egysíkú és irreális, és nagyon sok múlik mondjuk egy hatodikos magyar hármason. Mint nálad a Word meg a mittomén Translator. Tehát nem azt mondom, hogy jó, ha a tanárokat hülyeségek alapján értkelik, hanem hogy rossz. Ámde a tanárok nagy része miért tartja jónak, hogy elég rosszul értékeli a diákokat? Rengeteget tanultunk az egyetemen az értékelésről, főleg némettanárin, nagyon érdekes és fontos dolgokat, és a nyelvtanárok sokszor valóban differenciáltabban értékelnek. Én pl. amikor még tanítottam nyelvet, akkor nem pirossal jelöltem a nyelvtani hibákat, ha nem nyelvtanoztunk. Hanem a) nem jelöltem, b) máshogy jelöltem. Egyébként jó példa a nagyobb lányom tanítónője, aki a fogalmazásban nem is jelöli a helyesírási hibákat, mert azt értékeli, hogy jó ötlet és sztori legyen. Ez nem azért van, mert nem figyel, hanem mert nem akarja lepontozni, elvenni a kedvét a gyereknek a szabad, kreatív írástól. Az értékelés egy szerkezeti kérdés. Kell-e mindent értékelni? Mindig a tanár szempontjai a fontosak? Mit közvetítek az értékeléssel? Ki a jó, ki a rossz? Stb.

hanna 2016.02.05. 23:13:49

@nonna: Bizonyára. Bár inkább UFO-nak nézik, amikor fogadó órán próbálja elmagyarázni, hogy nem üdvös szerinte a gyerekeknek, ha be kell számolniuk arról, hogy ki hogy viselkedett az ebédlőben az osztályból vagy mondjuk megkérdezné, hogy nem lehetne-e, hogyha a tanár is épp konstatálta, hogy nagyon fiatal az osztálz, és kicsit lassabban haladnak, de ők hajtják hogy meglegyen a tanmenet, hogy mondjuk figyelembe vegyék, hogy hatévesen vannak beiskolázva a gyerekek, és nem hajtanák? Mivel kedves ember vagyok a látszat ellenére, ezért kedvesen el szokták magyarázni, hogy mekkorát tévedek, jó a gyerekeknek, mert egész nap azt várják, hogy délután ki kapja meg a legügyesebbnek járó pillangót. Olyankor mosolyogva bólogat ez a rémálom szülő, belül sír a lelke, és megfogadja, hogy soha többet nem szólal meg szülőin mert láthatóan egy másik univerzumban él.

hanna 2016.02.05. 23:17:39

@felician : Szerintem sem ők akarták, de mindenesetre sokkal kevésbé tiltakoztak. A HAT-os tüntetéseken kb hatan voltunk...-voltak, én kétszer mentem. Szerintem egy csomó minden - tananyag radikális csökkentése, átszervezése, tanár szerepének átszervezése, számonkérés változtatása - a legtöbb tanáron is elakad. A tananyagilag nagyon megengedő NAT idejében is nagyon sok magyartanár (én akkor azt láttam) ugyanúgy tolta tovább a kronologikus lexikális unalmat, feleltetés, dolgozat hátán stb. Szerintem egy csomó alapdologban, ami a diákok értékelését, túlmunkáját, értelmetlen munkáját érinti, egyáltalán nincs konszenzus a tanári társadalomban, hogy rossz lenne, sőt.

hanna 2016.02.05. 23:21:57

@felician : Igen, szándékosan provokatív és kissé túlzó. Nagyon ritkán böffentek cikket:), általában pozitív dolgokat szeretek írni, ezt a blogból is illetve az egyéb dolgokban is igaz (olyan könyvről szeretek írni, ami minimum érdekel, de jó, ha szeretem is).
Elég sok tüntetésre mentem egy időben, egy ponton annyira nem értettem már egyet a beszédekkel, hogy nem mentem. De azért időnként szoktam. A tanári tüntetésen is ott leszek, mert egyet értek a törekvésekkel, de nem titkolom, hogy igen zavar hogy pontosan tudom, hogy olyan tanárokkal _is_ leszek ott, akik simán guggoltatják a folyosón szaladgáló gyerekeket, és simán röpdogát irat minden héten az évszámokból, és nem kérdi meg, hogy minek.

hanna 2016.02.05. 23:23:41

@bögöbö: Igen, egyetértek. Nem kell mindig értékelni, mindenkinek, felnőttnek gyerekeknek változó a teljesítménye, egyéni a tempója. Fontosak a pozitív megerősítések, de ha csak "tárgyakért" tanulunk (a piros pont is egy tárgy) és teljesen elvész az értelme, az nagy baj.

hanna 2016.02.05. 23:25:18

@dasilva64: Kedves Silva, nem akarok senkin bosszút állni, de zavar, hogy a nagyon sokszor látom, hogy a gyerekeket szinte tönkreteszi a suli, és ez ellen nem indultak tömeges tüntetések.

hanna 2016.02.05. 23:31:46

@ABC123456: A piros pont csak példa, a többi válasyban látod kifejtve.
Egyetértek, hogy ezek a gyerekeknek rosszak, azt próbálom mondani, hogy nagyon sok minden: tananyag, értékelés, rossz körülmények - a problémám tényleg az, hogy nem éreztem, hogy ilyen fajta összefogásban, egységben álltak volna ki addig, amíg inkább a diákoknak volt rossz. Tehát hogy a diákok túlzó leterheltsége nem most kezdődött, meg a többi dolog, hiszen én majdnem harminc éve kezdtem a sulit, és már akkor is voltak komoly problémák, ezekről tanultunk később az egyetemen. Mégse sikerült valahogy ezen változtatni, és ilyen egységesen kiállni. Én úgy érzem, hogy azóta ilyen szolidárisak a tanárok - ekkora tömegben, mert mindig volt egy vékony réteg, amely felemelte a szavát - amióta nekik is pont olyan szar, mint a gyerekeknek. Tehát nem arról van szó, hogy a követelésekben nincsenek olyan dolgok, amelyek a gyerekeken segítenek, hanem hogy mi triggerelte ezt.

hanna 2016.02.05. 23:41:16

@vizu: Kedves István, én sajnos nagyon kevés jó tanárral találkoztam életemben, 3-4 kivételtől eltekintve, ő hozzájuk mélyen kötődöm. Őket én is csodálom, és sok olyan tanárt láttam, akiknél legszívesebben felálltam volna hospitálás, uszodában öltözés, trolin utazás, vagy teremajtón beleselkedés közben, hogy ne csinálja azt szegény gyerekkel, mert nem bírom nézni. Rossz érzés, hogy nem érzem az összefogást azért, hogy soha ne alázzanak meg gyereket a suliban.
Abszolút tisztában vagyok az anyagi és feltételbeli borzalmakkal. Mindezzel együtt úgy érzem, hogy nem mindig ezen múlik. Két hete annak voltam véletlen szemtanúja (a tiltás ellenére felmentem segteni összeszedni a gyerekem pénteki mindenes, torna-, plusz kötelező de nem megoldott gyógyúszás cuccát), hogy délután pénteken negyed négykor időre írják az írás feladatot a kis elsősök, és éppen le lett erős hangnemben szidva az egyik amúgy is ábrándos édes művészlélek kislány, mert két másodperccel később tette le a ceruzát. Riadtan nézett az értelmezhetetlenül hosszúra nyúlt szidás alatt, hogy mit követett el, hogy ő csal, mert aki időben letette azzal szemben becstelen... Én szégyelltem magam, hogy nem megyek be és nem lépek közbe, hogy NE. Ez a tanítónő kedves mosolygós maximalista, az iskola (szülők köztÖ legnépszerűbb tanára. Ilyenkor már magam se tudom, hogy tényleg én jöttem egy másik bolygóról, hogy ennek miért kell így lenni? És ez egy morzsa, egy semmi, de ilyen morzsákból állnak össze a napok. Szeretném, ha ez is pont annyira zavarna mindenkit, mint a valóban szar és igazságtalan pöcs meg a siralmas fizetések.

hanna 2016.02.05. 23:45:31

@claudette: A házit azért hoztam fel, mert túlóra. Szerintem egyébként nem indokolja semmi, hogyha valaki hatórát benntölt tanórával, akkor még otthon kelljen dolgoznia pluszba. Neked se adnak házit a munkahelyen, nem? Ha meg érdekel, akkor elolvasod, emgcsinálod, nem? Pont mert érdekel. Mint az én lányom a regényírást, a programozást újabban vagy a könyvajánlást. Mert érdekli. Mert téged érdekelt, és örültél neki! De ne legyen kötelező a hat órán túl dolgozni, vagz mondjuk az iskolaotthonosknál eleve nyolc-kilenc.
Az o-betű megint értékelés probléma: nem az a baj, ha jelzi esetleg, hogy merre kerekedjen, hanem ha ez minden sorban/oldalon le van pontozva, mert akkor értelmét veszti. Ebben biztos vagyok, hogy nem kell sokat értékelni így. Nagyon sokat tanultunk értékelésről német nyelvtanáron - a nyelvtanárok általában differenciáltabban is értékelnek.

hanna 2016.02.06. 00:15:19

@Evezős: Kedves Evezős, azért utoljára válaszolok, mert ez a leghosszabb.
Elsőként: a figyelemmel követés és az értékelés tök más dolgok. A folyamatos értékeléstől frusztrált ember lesz belőlünk, szerintem ez mindenkin látszik, hatalmas különbséget akkor éreztem meg, amikor kicsit külföldön voltam egyetemen, hogy milyen motivációi vannak valakinek, aki nem az ötösért gyomorgörcsöl.
Talán a felháborodás elvakított, de a posztban igyekeztem nyilvánvalóvá tenni, hogy a tanárokkal elég nagy kibaszás a jelenlegi értékelési szisztéma. Ami a retorikai párhuzam lényege: ha kicsi kibaszás lenne, akkor az is kicsi kibaszás lenne, ahogy a gyerekeket értékeli a mai magyar oktatás (gyors, engedelmes, csendes), de nem. Nagy kibaszás mindkettő. Tehát tisztában vagyok ennek terheivel és genyásógnak tartom. Az adminisztrációt, a túlóráztatást, a nevetséges "szakfelügyelőket", akik semmihez se értenek.
A tiltakozásról van fogalmam, betegesen sok ilyesmit elolvasok, sőt, az egész oktatásügyről betegesen sok cikket összolvasok időnként, nem tom minek, mert közöm már rég nincs hozzá, viszont mindig ideges leszek tőle. Syóval abban nem talált, hogy szimpln buta és tájékozatlan vagyok, Inkább az van, hogy más aspektus ragadott meg engem, mint téged, illetve itt mást emeltem ki, mint ami neked a legfontosabb. Nemcsak olvastam a petciókat, hanem voltam is pár igen kis létszámú tüntetésen. Ez is erősíti azt a mostani benyomásomat, hogy míg a diákokat súlyosan érintő porblémák évtizedek óta fennállnak (a magyar iskolarendszer megnyomorít ÉS nem készít fel semmire, ez egy elfogadott, vállvonogatásra sem méltó közhely), addig egy szűk liberális(ként gúnyolt) tanárréteg állt csak ki a dolog mellé, tehát messze nem volt olyan országos, konzervatív iskolákat is érintő összefogás. És szerintem sok iskola nem is gondolja, hogy neki meg kéne változtni, csak a gonosz KLIKnek (ténzleg hányadék) ennek-annak a külső dolognak. Miközben rohadtul meg kéne változni! Tehát nem a mostani követelésekkel van bajom, azokkal mélyen egyetértek és ezért fogok tüntetni is mellettük, hanem hogy nem elegek és nem érzek sok intéyményt hitelesen változtatni akarónak.
Pontosan ezért a hozzászólásod nagy része egy általad elképzelt hannával hadakozik, hiszen én mindezeket az állapotokat siralmasnak tartom. És még nagyonnagyon sok mindent tartok annak, amivel sokszor UFO-nak érzem magam, mert mindenki szerint tök normális, kivéve a gyerekeket, akik meg túlélik. És valahogy az a bajom, hogy nem most lett ekkora a tananyag. Sőt, amikor a NAT 96(?)-ban radikálisan csökkentette a tananyagot, a legtöbb iskola nem élt a lehetőséggel. És aztán erre ráépültek a kötelező kerettantervek, és kb eltörölték a csúnya liberalizmust, és mégis csak egy csúnya liberális kis réteg tiltakozott nem 500 iskola.
Én nagyon becsülöm, hogy te ennyire jó tanár vagy, és nagy szerencsém lenne, ha ilyen jó tanárokkal futnék össze tömegesen, de nincs ilyen szerencsém. Nem szokásom, de most általánosítottam, mivel valóban általános tapasztalatom, hogy a tanárok jelentős része igen kevéssé érzékeny a diákok és szülők problémáira, helyzetére, és nem is gondolja, hogy valamit rosszul csinálna, amikor lead-számonkér-lead-számonkér, esetleg mindezt kedves szigorral. Ezért nem tartózkodtam az általánosítástól.
Szerintem is jó, ha a szülő és a tanár között kooperatív munka tud kialakulni, de ez, talán te is tudod, nem mindig a szülőn bukik el. Sokszor kap az ember elnéző mosolyokat, fejcsóválást vagy csak értetlen tekinteteket, ha elmondja, hogy neki például mi a fontos a nevelésben. Ha nagyon távol esik a pedagógus nevelése a szülőjétől az a gyereknek nehéz, de nem feltétlenül a szülő miatt. Én például baszogatásnak tartom, hogy az iskola kapujában le kell kapni a sapit és nem szabad fütyörészni a folyosón, a tanárok meg büszkék rá, hogy milyen gyorsan megtanulták a gyerekek a jó modort. Látod, ilyenkor nehéz közösen nevelni. És sajnos nagyon sok hasonló tapasztalatom volt kisgyerekként és szülőként is.
A szórakozást, ha nem jött át, ironikusan értem Inkább sírni tudnék néha a dolgokon. A kicsiken, amik valahogy mintha senkit nem érdekelnének, vagy csak azt a nagyon kevés tanárt, és a rendszerszintűeken. És nem vagyok biztos benne, hogy igen sokan, akik most a rendszerszintű problémák miatt tüntetnek, ezen a sok kis dolgon is tudnak, akarnak változtatni - egyáltalán érzékelik, mint problémát.

claudette 2016.02.06. 17:17:07

@hanna: Nekem pont adnak házit a munkahelyen, felerészben tanár vagyok, otthon még majdnem ugyanannyit dolgozom, mint a nyelviskolában :) A házi feladat arra való, hogy elmélyítse a tanórán megszerzett tudást. Akkora a tananyag, hogy ha csak órán foglalkozik vele a gyerek, akkor a következő tanórára el fogja felejteni, és nagyon lassan fog haladni. A házi feladat gyakorlás, értelmes elfoglaltság, fontos.

Most akkor ha a nyelvtanárok differenciáltabban értékelnek, akkor minden tanár rohadék? Minden tanár megérdemli, röhögjünk rajtuk, hogy visszanyalt a fagyi? Ezt nem értem.

Az o betűt meg elsőben még nézik, aztán másodikban már nem. Szerintem nekem a fogalmazásokban is mindig jelölték a helyesírási hibáimat, nem is biztos, hogy nem pirossal, erre már nem emlékszem, de arra igen, hogy ez nekem nem volt gond. Azon is sok múlik, hogyan tálalja ezeket a dolgokat a tanár meg a szülő. Ha úgy, hogy hú, tök jó volt ez a történet, milyen ötletes, és az a fordulat a végén, hát, csak légy szíves, arra figyelj, hogy a papagáj nem ly, azzal szerintem nincs gond. Ha meg az a feladat, hogy o betűket írunk, vagy szavakat írunk, amikben vannak o betűk, akkor számít, hogy hogyan kerekedik az az o.

claudette 2016.02.06. 17:19:23

@hanna: De nem kell minden műfordítónak kötelezően megcsinálni, nem ezen múlik minden egyes műfordító munkája. Ez azért szerintem eléggé nagy különbség.

hanna 2016.02.06. 20:11:48

@claudette: Igen, én is sokat dolgozom itthon. Igen, nagyon sok hasznos dolgot lehet otthon gyakorolni. Nem arról van szó, hogy a házi mindig hülyeség, hanem hogy a házi mint kötelező plusz óra indokolható jogos-e? Szerintem nem. Szerintem ha kurva sok a tananyag, annak nem az a megoldása, hogy otthon kell megcsinálni egy részét, hanem hogy csökkentem a tananyagot annyira, hogy otthon ne kelljen csinálni. Nem olyat kell tanulni szerintem, amit elfelejt másnapra. Pontosan ezt próbálom mondani, hogy ezek elvi döntések. Zrínyit is lehet jól tanítani, de az egy elvi döntés, hogy kötelezővé teszem-e Zrínyit, Petőfit, József Attilát, bármit.
A kötelező házinak szerintem a napi hat-hét-nyolc tanóra/iskolaotthonban ÖM mellett semmiféle létjogosultsága nincs, felsőben sem. A délutánja, az estéje, a hétvégéje arra való a gyereknek, hogy filmet nézzen, játsszon, szaladgáljon, társasági életet éljen, sportoljon, merengjen, családjával legyen. természetes, nem iskolai módon fogadja be a világot. Egyszerűen: éljen. Vekerdyre mutogathatnék ez ügyben. De mondom, ez más világszemlélet, más elv.
O-betűre is ismétlem magam: elv. Elv, hogy elvárom, hogy elsőben tökéletes legyen, amikor először csinálja, vagy nem. Örülök neki először is hogy a vonalban maradtál. Nem tudom, szerintem konkrétan teljesen abnormális az
a) hogy levitték a beiratkozás korhatárát, de nem változtattak az írástanulás tempóján, sőt, növelték azt, mert az írásórák száma csökkent a tesiórák miatt. Miközben tudjuk, hogy hatévesen nem érett a gyerek olyan szinten az írásra( Vekerdy)
b) az írás előkészítés gyakorlatilag nem történik meg. Egy darab negyvenöt perces óra alatt jutnak el a karkörzéstől a kis, vonalak közt írt ó-ig. Ugye nem meglepő, hogy nem megy? Viszont nagyobb engedékenységgel, ha mondjuk csak második közepére várnám el ezeket a dolgokat, sokkal jobb lenne mindenkinek. Ez is elv. Elv, hogy alkalmazkodom a gyerekhez, vagy le akarok nyomni rajta valamit. Nem egy o-betűről van szó, hanem egy rendszerről, mi valamilyen (szerintem nagyon rossz) elvek mentén szerveződik, és ezeket az elveket sulykolja. (Mi a jó, mi a rossz. Minden jó vagy rossz.)
Egy szóval nem írtam
a) hogy a tanárok rohadékok, bár időnként gondoltam ezt bizonyoy tanárokról meg magamról is szoktam negatívakat gondolni meg másokról sokszor. Sem, hogy a nyelvtanárok nem rohadékok. Itt a számba adsz valamit, amit nem mondok, de nem is sugallok. Az egész poszttal azt mondom, hogy az iskolarendszerünk és benne nagyon sok tanár egyetértőleg nagyon rossz elvek és gyakorlatok mentén értékel, és most éppen őket is nagyon sok rossz elv és gyakorlat mentén értékelik, és a kettő szerintem párhuzamos és összefügg. Erre értem azt, hogy visszanyalt a fagyi.
Igazán röhögni nem tudok a rossz tanárokon, inkább sírni szoktam rajta. Nem, nem az egész szakmán.
De tényleg, ha a tanárok jelentős része ennyire jó, mint ahogy te látod, és a rendszer ennyire jó volt a klik előttig, akkor miért keres minden szülő görcsösen általános/középiskolát? Miér van pár kiemelt helyre brutális túljelentkezés meg lakcímátjelentkezés? Akkor szinte mindenhol bármi jó lenne, nem? Hát, nyilván ezek szerint nem. Még az ún. jó helyeken is megvannak a jó tanárok, akikhez be kell jutni valahogy. Elég beteg dolog, hogy szinte megverekedsz azért, hogy a gyereket legalább ne bántsák. Nem az Oxfordért vagy a Standfordért, hanem hogy ne frusztrálják szét és ne alázzák meg.

claudette 2016.02.07. 16:02:49

@hanna: Akkor lehet, hogy egyszerűen nem értelek, és lehet, hogy akkor ezt most itt fel is adom. Nem értem, mit mondasz. A tananyag mennyiségét nem a tanár találja ki, hanem megmondja a törvény, és a tanár tökre nem tud tenni ellene, mert hiába sír évek óta, ír kérvényt, kezdeményez párbeszédet, nem érdekel senkit, akkor is annyi a tananyag, vagy még több. Nem tudja azt választani, hogy nem várja el, hogy elsőben tökéletesen menjen az o, mert meghatározzák neki, hogy el kell várni, punktum. Az is meg van adva, kik a kötelezően olvasandó szerzők, punktum. Eddig iskolán belül tudott lenni belőle csúnya nézés, ha valaki nagyon elmaradt a tananyaggal, igaz, kisebb lemaradásokkal nem foglalkoztak. Most már megnézi a tanfelügyelet, tartasz-e már ott az osztállyal, ahol kellene az okos oktatásügyi szakemberek szerint, és ha nem tartasz ott, megszívtad, akkor te nem vagy alkalmas tanárnak. Azt sem a tanár dönti el, hány éves kortól hány éves korig legyen kötelező iskolába járni, viszont magasról tesznek rá, neki mi a véleménye, nyilván azon oknál fogva, hogy a tanár ért hozzá, a törvényalkotó meg nem. Egyébként ezekért a dolgokért úgy összességében megy most a tiltakozás, nem tudom, észrevetted-e. A tanár sem örül neki, hogy egy csomó olyan szöveget kell kötelezően elolvastatnia, amit a gyerek nem ért és nem élvez, szeretné, ha elég lenne pl. csak egy részleten keresztül bemutatni a művet - mert a mű maga nagyon fontos az irodalom fejlődésének szempontjából, csak kicsit nehéznek tűnik ma már a nyelvezete.

Nekem eddig úgy tűnt, a szülők az alapján harcolnak a tanító nénikért, hogy pl. kitől jutnak többen nyolcosztályos gimnáziumba. Olyat még nem hallottam, hogy XY nénihez azért nem akarja adni valaki a gyerekét, mert XY néni tönkreteszi lelkileg a gyereket. De biztos van ilyen, biztos többet hallanék róla, ha iskolába akarnám íratni a gyerekemet. Tényleg meg vagyok döbbenve rajta, mekkora mázlista voltam, hogy engem soha egyetlen tanár sem akart meggyötörni lelkileg. Voltak rossz tanáraim, igen, de nem kellett hozzá KLIK, hogy elmenjenek az iskolából. A gyereknek panaszkodni kellett otthon, a szülőnek az osztályfőnökhöz kellett fordulni, neki a vezetőséghez, a vezetőség kivizsgálta az ügyet, aztán mikor kiderült, hogy igen, Z tanárnő nem tanít semmit, viszont a dolgozatban iszonyú kemények a követelmények, és nagyon kell tudni azt, amit ő nem tanított meg, akkor Z tanárnő onnantól kezdve nem tanított már minket, majd rövidesen az iskolát is elhagyta.

Összességében most már egyáltalán nem értem, mit is vársz mégis a tanároktól. Egyébként írtad azt is, miért nem tüntetnek az alternatív tanítási módszerek mellett, hát, azért, mert nem mindenki ért egyet egy-egy ilyen iskola egészével. De attól még a szülő dönthet úgy, hogy alternatív iskolába járatja a gyerekét, tehát ezt a panaszt sem feltétlenül értem.